A harminchárom évvel ezelőtt Kupagyőztesek Európa Kupáját nyerő csapat mestere Elek Gyula volt, aki több mint huszonöt esztendőn keresztül irányította a fővárosi zöld-fehéreket.
Az apa és fia kapcsolat az egyik legfontosabb kapocs két ember közt. Leggyakrabban az édesapa viszi el gyermekét először egy sporteseményre, ő tanítja meg biciklizni vagy éppen focizni. Az Elek családban más is történt. A kis Gábor már kiskorától fogva kinn volt szülei meccsein, hiszen édesanyja Rothermel Anna, a Ferencváros és a magyar válogatott kapusa is volt egyben. Ez biztosíték volt arra, hogy a legkisebbik Elek sem kerülheti el a csarnokok semmihez sem hasonlítható hangulatát.
Ha megkérdezték, amikor kicsi volt, mi lesz majd, ha nagy lesz, ennyit válaszolt: „Fradista”. Mindig is „Fradista” volt, de most végképp az lett. A csodálatos kupamenetelés után nemcsak a kilencedik kerületiek, de az összes kézilabdabarát elismerően beszélt a fiatal tréner teljesítményéről.
Egyedüli sporttörténeti tettnek lehettünk szemtanúi a sorozat döntője után. Sosem fordult elő azelőtt, hogy egy családon belül apa és fia elnyerjen egy rangos európai kupát, ráadásul ugyanazzal a csapattal. A két Eleknek sikerült ez a páratlan bravúr.
A spanyolországi visszavágó után több száz ferencvárosi szurkoló várta a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a győzteseket. A légikikötőt azon a vasárnap késő esti órán át lehetett volna nevezni „Fradiheggyé”, mert a 2A terminál zöldbe borult a sok lelkes szimpatizáns miatt. Az érkező kapun először a diadalittas mester, majd a gyönyörű lánykoszorú lépett ki.
A tréner első útja – a fanatikusok pezsgőlocsolása közben – édesapjához vezetett, aki csak ennyit súgott a fülébe: „Jó volt ez így.” A két KEK-győztes edző megölelte egymást és kissé elérzékenyülve, egy közös zöld-fehér sállal a nyakukban állták a vakuk rohamát. Az édesapa, tudván, hogy most nem ő van elsősorban a középpontban, félrehúzódott és átadta helyét az újságíróknak, akik ki is kérdezték a sikeres hadvezért a finálé élményeiről.
A Ferencváros a következő kiírásban címvédőként indul a KEK-ben, és ha Elek Gábor újból le akarja másolni édesapja teljesítményét, akkor legalább a döntőig kell menetelnie csapatával. 1979-ben ugyanis második lett a Fradi a KEK-ben. Jövőre lehet, hogy újra lecsap Európára az Elek-mágia, így az öreg kontinens ismét retteghet a Ferencvárostól.
