A Ferencváros az 1978-as KEK-sorozatot és a 2006-os EHF-kupa-döntőt megnyerte, az 1971-es és 2002-es BEK- (illetve BL-) finálét, valamint az 1979-es és 1994-es KEK-döntőt elveszítette. Most hatodik trófeájára hajt a zöld-fehér alakulat.
A mieink a Viborg és a két francia élcsapat legyőzése után várhatták a spanyolokat, de nem a Népligetben, hanem Dabason. Ehhez a csarnokhoz járult hozzá az Európai Kézilabda Szövetség illetékes bizottsága.
FTC–Banovsky HK Gabor 53-26
FTC–Viborg 33-32
FTC–Toulon 37-26
FTC–Metz 27-29
A vezetést ugyan a spanyolok szerezték meg, de hamar fordított a Fradi, elment két góllal, hogy aztán az Alicante vezessen ismét, 8-7-re. Ekkor másodszorra és utoljára állt vendégelőny az eredményjelzőn, innen ugyanis parádés hajrába kezdett a félidőig a Ferencváros. Kovacsicz, Szamoránszky és Szádvári góljaival a 30. percben már 17-11 volt az állás, de még a spanyolok is lőttek egy gólt, ezzel 17-12-vel vonultak pihenőre a felek.
A második játékrészben idegesebbé vált az FTC, felrémlett a magyar csapatokra jellemző koreográfia, különösen 20-18-nál volt lélektanilag meredek időszak. Kijöttünk belőle, hála Trufán, Szádvári, Szamoránszky, Szucsánszky és Tomori találataival: az 51. percben hét gólra nőtt a differencia (32-25).
A hét gól aztán az utolsó percekben kissé elolvadt, de a 34-29-es győzelem elég lehet a visszavágóra, amelyet május 15-én rendeznek majd Spanyolországban.
Elek Gábor, az FTC vezetőedzőjének nyilatkozata: “Végre jól használtuk ki az emberelőnyös helyzeteket. Nem mondom, hogy csalódott vagyok, de talán picit több volt benne, ha a hajrában pontosabban játszunk. Ez az ötgólos különbség határeset, nem bízhatjuk el magunkat, mert akkor elveszítjük a kupát”
Alejandro Rico Tudela, a Mar Alicante trénerének értékelése: “Sok emberelőnyös helyzete volt a Ferencvárosnak, amely ki is használta ezt, továbbá bebizonyította, hogy nagyon kiegyensúlyozott csapat, nem egy játékoson múlik a sikere”.
