Nagy Marianna testvérével – a 2005-ben elhunyt Nagy Lászlóval – több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozott páros műkorcsolyázásban. A kettős három téli olimpián vett részt, ezek közül az 1952-es oslóin és az 1956-os Cortina d’ Ampezzó-in a harmadik helyen végzett.
Emellett 1950-ben, ugyancsak a norvég fővárosban, valamint 1955-ben Budapesten a kontinens legjobbjának is bizonyult. A páros Európa-bajnokságokon még négy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, világbajnokságokon pedig háromszor állhatott fel a dobogó legalsó fokára.
Az 1958-ban történt visszavonulásuk után Nagy Marianna 1966-ig a Magyar Jégrevü vezető szólistája volt. 1956-ban a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett.
1970-től 1984-ig egyúttal a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézetében a műkorcsolya szakelőadója volt. 1984-ben vonult nyugalomba, ezt követően Szegeden, később Szombathelyen utánpótlásedzőként tevékenykedett.
