“Szerencsére jól érzem magam, minden évben elmegyek Esztergomban egy, ahogyan én nevezem, 3/3-as kivizsgálásra, ahol mindig összevetjük az eredményeket a tavalyival. Nincs semmi változás, szóval szeretném “megstollcokolni” a matuzsálemi életkort, azaz a száz évet” – mondta az MTI-nek a világszerte elismert Aranycsapat egyetlen olyan játékosa, aki vidéki klubban futballozott.
Buzánszky szerint kiváló fizikai állapotának titka az egészséges életmód, ráadásul a mai napig is rengeteg felkérésnek tesz eleget, ez pedig “elvonja az ember figyelmét mindenféle betegségről”. Hozzátette: gimnazistaként zugdohányos volt, ám ezt karrierje kezdetén, 17 évesen abbahagyta, azóta nem is gyújtott rá.
Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, majd Pécsre, ezt követően pedig legnagyobb sikerei helyszínére, Dorogra került. A kezdetekben még csatárként rémisztgette az ellenfeleket, ám később hátra került a védelembe. “A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem” – tette hozzá Buzánszky.
A Kazalnak becézett hátvéd a Buzánszky-Lóránt-Lantos összetételű hátvédhármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is. Bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. “Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik” – mondta a legendás játékos.
Hozzátette: soha nem fordult meg a fejében, hogy külföldön futballozzon vagy edzősködjön, ugyanis nagyon szereti Magyarországot. “Egyszer például Floridában voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírattam a hazaútra szóló repülőjegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza.”
Buzánszky arról is beszélt, hogy nem tud elszakadni a futballtól, s ott segít, ahol csak tud, számos meghívásnak tesz eleget, amelyeken népszerűsíti a labdarúgást és élménybeszámolót tart: “Arra ment az életem, amerre a labda gurult.” – mondta.
A legendás futballista többször is hangoztatta, bántja az, hogy Grosics Gyulával korábban nem kapták meg a Nemzet Sportolója címet, amelyet azonban múlt kedden a Parlamentben végül mindketten átvehettek: “Nagyszerű érzés, hogy örömet tudtunk szerezni ennek az országnak. Úgy gondolom, a megbecsülésünk koronája ez a cím.”
Született: Újdombóvár, 1925. május 4.
Klubjai: Pécsi VSK (1946–1947), Dorogi Bányász (1947–1960)
Válogatottság/gól: 48 mérkőzés/0 gól
1945-46-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott.
Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott.
Szerepelt az Évszázad mérkőzésének nevezett londoni találkozón, amelyen az Aranycsapat 6-3-ra győzött Anglia ellen. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött.
Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó Szövetségben. 2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést.
