A tatabányai születésű Fehér Miklós Győrben nevelkedett, majd az ETO színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban, három szezont követően igazolt a portugál sztárcsapathoz, a Portóhoz. Az ibériai együttes előbb a Salgueiros, majd a Braga gárdájának adta kölcsön, 2002-ben igazolt át az ősi rivális Benficához.
A tehetséges csatár huszonöt alkalommal ölthette magára a magyar válogatott címeres mezét, ezeken hétszer tudott eredményes lenni, legsikeresebb meccse a Litvánia elleni világbajnoki-selejtező volt, melyen az ő mesterhármasának is köszönhetően 6-1-re nyertünk 2000. október 11-én Launasban.
2004. január 25-én érkezett el a tragikus nap, amikor a Benfica a Vitória de Guimaraes otthonába látogatott egy portugál bajnoki keretében. Fehér Miklós csereként beállva adott gólpasszt Fernando Aguiarnak, majd a hosszabbításban sárga lapot kapott időhúzásért, amit még egy félmosollyal vett tudomásul. Ezt követően azonban úgy tűnt fájdalmai vannak, majd lerogyott a földre. Kórházba szállították, de az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.
A Benfica visszavonultatta 29-es mezszámát, a klub képviselői pedig Magyarországra utaztak, hogy átadják Fehér szüleinek a 2004-05-ös bajnoki aranyérmet. Győrben gimnázium és kollégium viseli a tragikus sorsú magyar labdarúgó nevét.
“Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…” – idézi az eto.hu Fehér Miklós szavait, melyeket a Litvánia elleni triplája után mondott.
AJÁNLOTT CIKK:
Fehér Miklósra emlékezünk (eto.hu)
