Lejátszották a szakértők előtt azt a hangfelvételt, amin a vécébe fulladt baba családjának hívásait rögzítette a szombathelyi mentő. A Győri Törvényszéken elhangzott: az anya beszámítható volt, legfeljebb kábult, vagyis nem dőlt meg a szakvélemény. A vádlottak padján továbbra is egy anya ül, aki a babáját angol WC-n ülve szülte meg, valamint férje és anyósa, akikkel együttesen sem jutottak el odáig, hogy a vízbe pottyant babát kivegyék – írja a kisalfold.hu.
A bíróság lejátszotta azt a három felvételt, amit a szombathelyi mentő diszpécserszolgálata rögzített.
„Jó napot kívánok, a feleségem szülni fog, fájdalmai vannak” – kezdte a férj. Néhány adatot egyeztetnek, megy a mentő. Öt perccel később a férj ingerültebben telefonál:
„Küldik már azt a mentőt?” „Uram, öt perce telefonált (…).” „Már szédül, már rosszul van. Szerintem már ki is jött belőle a baba.” „Na jó, akkor hol van az a gyerek most?”
„Nem tudom, a feleségem fel sem kel a WC-ről.” „A felesége a WC-n ül?!” „Igen.” „Na akkor nézze meg gyorsan…” „Dehogy nézem, ne is idegesítsen engem ilyesmivel!” „De nézze meg, hogy mit csinál most a felesége.” „Ott van az édesanyámmal.” (…) „És ővele nem tudok beszélni?” (A férj magyaráz telefonnal a kezében.) „Mi van a feleségével pillanatnyilag?” „Most eszméletlen.” „Eszméletlen a felesége?!” „Igen (…), nem tud semmit kommunikálni.” „Fekszik, vagy, ül vagy mit csinál?” „Hát ül a WC-n fekve.” „Mindjárt ott van a kocsi, uram. És sír a gyerek, vagy hogy van?” „Nem sír semmit, csönd van itt.”
Tíz perccel később már Szombathely hívja az apát. „Nem tudnak ott nekik segíteni valamit, hogy a kisgyereket ki lehetne onnan venni? A WC-t nem tudják szétszedni?” „Hogyhogy szétszedni?” „Hát hogy állítólag a kisgyerek be van oda szorulva. (…) Milyen WC ez?” „Ilyen sima lehúzós.” „Tessék mondani, csavaros a talpa, vagy hogy van ez rögzítve?” „Nem tudom, nem a miénk a ház, egy osztráké.” „Ön az édesapa?” „Igen.” „Nem tud ott nekik segíteni?” „Én nem tudok odamenni, mert rosszul leszek.” „És a mama?” „Ő itt van.” „Esetleg az tudna segíteni a kollégáknak, hogy most mi van?” (Az anyós átveszi a telefont, a mentő köszön neki.) „Mondják a kollégáim, hogy be van szorulva a kisgyerek a WC-be.” „Igen” „Hölgyem, nem tudnának ott neki esetleg segíteni, hogy ne legyen a WC-n belül, vagy hogyan van ez megoldva?” (Egyszerű angol WC-ről van szó.) „Én nem is tudom, hogy milyen helyen van az ott.” „Esetleg le lehetne csavarozni?” (egy férfi beleszól, erre az anyós): „Azt mondja hogy teljesen le van rögzítve.” „Ja értem, akkor azért most gondolkodjanak, hogy hogyan tudnák azt onnan valahogyan kicsavarozni (…). Mindjárt segítenek a kollégák.” „Jó, viszonthallásra!” – zárja az asszony a beszélgetést.
A szakértő szerint a baba akár öt-tíz percig fuldokolhatott, mielőtt meghalt. Nem volt olyan születési rendellenessége, ami miatt ne élhetett volna. Az ügyben hamarosan ítélet várható.
Ahogy arról beszámoltunk, első fokon a nő öt évet kapott. A férjet öt, az anyóst hat év börtönre ítélte a bíróság. A bíró akkor hangsúlyozta: mindhárom vádlott tehetetlensége volt az oka, hogy az egészségesen, komplikációmentesen megszületett csecsemő csak pár percig élt. Mint mondta, a szülő nőnek nem kellett volna a szoba helyett vécében világra hoznia harmadik gyermekét, “nem az ágyra kellett volna vigyáznia, hanem a gyerekre”, míg férjének és az anyósnak mindent meg kellett volna tennie a kicsiért. Így a bíróság sem a férj védekezését nem fogadta el, amely szerint ő ott sem volt, semmit nem látott, sem az anyósét, aki – kétszeres anyaként, a vécéből kiszűrődő hangokat hallva – azt bizonygatta, szerinte nem szült meg a menye.
