A kis Masat (Fotó: MTI/Komka Péter)
Tudományos eredményekről élvezetesen és érthetően írni sosem könnyű feladat. Ha műszaki teljesítményről van szó, az tovább nehezíti a dolgot. Árnyalja a képet az is, ha a beszámoló készítője bölcsész. Ha ráadásul nő, akkor közel járunk a lehetetlen küldetés kategóriájához. Úgy döntöttem, ezúttal mégis harcba szállok a sztereotípiákkal. A téma ugyanis igencsak érdekfeszítő: nem más, mint az első magyar műhold felbocsátása a világűrbe. A hírek szerint a startot élőben lehet végigizgulni a fejlesztő csapattal a Műegyetemen. Ígéretes program hétfő délelőttre.
Amikor rákeresek a Facebookon az eseményre, szorongással vegyes izgalommal olvasom: történelmi pillanat szemtanúi lehetünk ma. Mágikus vonzerővel bíró szavak ezek, különösen egy újságíró számára. Elszántan nekivágok hát a városnak.
Pontban 10-kor érkezem a műegyetem új, modern, ám kissé steril épületébe. Az előadóban még csak alig kéttucatnyian téblábolnak. A percek múlásával aztán egyre gyorsabb ütemben gyűlik a közönség is. Az ivararány nem meglepő: nagyjából tíz hímneműre jut egy női érdeklődő. Ezen némiképp javít a többi újságíró érkezése. Megkönnyebbülök.
Fél 11-re csaknem tele van az előadó. Kisvártatva feltűnnek a fejlesztő csapat tagjai, arcukon várakozásteljes mosollyal, tejeskávészínű, Masatos egyenpólóban. Első körben a Vega hordozórakéta 11 órás startjára várunk. Ez az az eszköz, amely a kis Masatot a világűrbe transzportálja.
Hogy éppen mi történik az Egyenlítő közelében fekvő Francia Guyanán helyet foglaló Kourou űrközpontban, azt az ígéretekhez hűen óriáskivetítőn szemlélhetik az egybegyűltek. Hogy a rakéta indításig is hasznosan teljenek a percek, Horváth Gyula felvezetésével meg is kezdődik a kicsit több, mint kétórás szeánsz. A projektmenedzser bemutatja a műholdbiznisz résztvevőit, majd egy rövid történeti áttekintés következik.
Megtudjuk, hogy műhold-részegységek már csaknem negyven éve készülnek Magyarországon, de hosszú ideig kellett várni arra, hogy az első komplett készüléket valaki létrehozza. Végül, 2007-ben jött a mérföldkő, amikor is lelkes egyetemisták és doktoranduszhallgatók elhatározták, hogy a CubeSat nevű nemzetközi projekt keretében megépítik az első magyar műholdat. A CubeSat szabványnak megfelelően egy 10x10x10 centis élhosszúságú, egy kilogramm tömegű berendezést hoztak létre, mely aprócska mérete ellenére több mint kétezer alkatrészből áll. A Masat keresztnevet a magyar és a satellite kifejezések ötvözeteként kapta a kisded. A készülék feladata az elképzelések szerint az lesz, hogy föld körüli pályára állása után adatokat gyűjtsön környezetéről, és továbbítsa azokat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem E épületének tetején létesített vevőállomására. Emellett a kis jószág követésében rádióamatőrök is részt vesznek. Mint kiderül, Kubától kezdve Ausztrálián át egészen Kínáig több százan jelezték részvételi szándékukat. Bár maga a Masat-projekt elsősorban oktatási célokat szolgál, a küldetés tapasztalatait a későbbiekben a hazai űripar is hasznosíthatja majd.
Közben már csak alig pár perc maradt a startig. Szökik az adrenalin, tetőfokán az izgalom a teremben. Csöndben meredünk a vetítővászonra. A visszaszámlálás utolsó percében síri csend honol az előadóban. Pontban 11-kor aztán felizzik a hajtómű, és a magasba emelkedik a Vega.
Némi megkönnyebbülés hullámzik át a termen, de az ováció még várat magára. A nagy eredmény az lesz majd, ha Masat elhagyja a hordozórakétát és megkezdi önálló űrpályafutását. És a küldetés több okból is kockázatos…
A Vega, azaz az anyahajó
Mint kiderül, nemcsak a magyar kockaműhold debütálásának vagyunk tanúi, hanem az anyahajó, vagyis a Vega hordozórakéta első repülésének is, ami pluszveszélyeket is rejtegethet. A Vega különlegessége, hogy úgy képes a rakományát a világűrbe juttatni, hogy vezérlésének köszönhetően más-más állomáson tudja kirakni az utasokat, vagyis különböző pályára képes azokat állítani. Masat nem magányos utazóként vágott neki a világűrnek: nyolc másik műhold társaságában utazott, melyek közül hét hozzá hasonló, egyetemi fejlesztésű kis készülék, a nyolcadik utas pedig nem a halál, hanem egy nagyobb rádióamatőr műhold. Maga a Vega több részegységből áll, ezek terv szerint, egymást követően válnak le a berendezésről, ez a kivetítőn is világosan látszik. Minden egyes stációnál szolidan örvendezik a közönség.
Megtudjuk, hogy a záróakkord az lesz, amikor az utasok is elhagyják a rakétát, és beállnak előre meghatározott pályájukra. Erre a felbocsátást követő 71. percben számíthatunk. Masat, miután elhagyta a rakétát, bekapcsol, ám félórán át még csöndben lesz, ennyi idő elteltével tud ugyanis annyira eltávolodni utastársaitól, hogy „kutyaközönséges mérőszalagból” készített antennáját kinyissa, és jelet adjon magáról földi követőinek. Ha minden jól megy, akkor elsőként Kuba fölött hallat majd magáról, és Magyarország fölött napi három-négy alkalommal halad el. Egy ellipszis alakú pályán mozog majd.
Amikor legközelebb jár a Földhöz, akkor 300, amikor a legtávolabb, akkor pedig több mint 1400 kilométeres távolságból tudósítja bolygónk érdeklődő lakóit, amit a rádióamatőrök a következő telemetriai adatok segítségével:
MASAT1000
1 00006U 12006F 12044.46627998 .00000000 00000-0 28115-3 0 11
2 00006 69.4856 238.7662 0796254 45.0851 191.9481 14.06356736 11
az egyszerű drukkerek pedig a Facebookon és az egyetem honlapján is nyomon követhetnek. Aki pedig testközelből is szeretné látni a kockaműhold egyik ikertestvérét, az megteheti a BME holnap nyíló kiállításán.
Ha minden a tervek szerint halad, akkor őkockasága három hónapig működik majd a világűrben. Körülbelül ennyit bír ki az elektronikája a mostoha hőmérsékleti és nyomásviszonyok között. 1,5-3 éven keresztül viszont fent lesz az űrben, majd miután eléri a Föld légkörét, lelassul és elég.
Ennyi tudás birtokában a hatvanadik perc tájékán már mindenki idegesen fészkelődik. A feszültséget oldandó kapunk még némi adalékot arról, hogy ha minden jól megy, akkor Magyarország is rövidesen tagja lehet az Európai Űrügynökségnek (ESA), ami nagyban megkönnyítené a hasonló projektek kivitelezését. Bár a belépő a klubba nem csekély, ám a tagságért fizetendő éves díj rendszerint busásan megtérül. A készítők most abban bíznak, hogy a Masat misszió remélhető sikere elhatározásra sarkallja a döntéshozókat, és belátják, hogy érdemes az űriparba fektetni.
Repül a, repül a… (Fotó: MTI/Európai Űrügynökség/S. Corvaja)
Közben arról érdeklődünk, mit hoz az élet Masat után. Horváth Gyula elmondja: nem véletlen, hogy a kisműhold a Masat-1 nevet kapta. Valószínűleg lesz ugyanis több utódja is a berendezésnek. A készítők azt remélik, hogy ezek már nagyobb és bonyolultabb műholdak lesznek, melyek segítségével összetett kísérletek is végrehajthatók az űrben, amihez egyébként bőven rendelkezésre áll a tudásállomány hazánkban.
S a jövő optimista reményeinek felvázolása után azon kapjuk magunkat, hogy elérkezett a várva várt perc. És óramű pontossággal 12 óra 11-kor el is hagyja az anyahajót Masat, amit a teremben üdvrivalgás fogad. A vastapsba torkolló ujjongás percekig tart. Felemelő pillanatok ezek. Párásak a tekintetek, boldogok a büszke „szülők.” És az újságírók is, hiszen végre jó híreket közölhetünk. Egy maréknyi magyar kutatócsapat öt éve dédelgetett álma a szemünk láttára teljesült. Horváth Gyula diadalmasan kijelenti: pályára állt Magyarország első műholdja, a küldetés stabil.
Mérnökök, büszke családtagok és bölcsészek együtt örvendeznek.
Hajrá, Masat, szurkolunk Neked!
