A hadszíntéren kívül ezeket egyelőre csak a mexikói és a kanadai határ egyes szakaszainak ellenőrzéséhez használják, ám a helyi önkormányzatok arra kérik a szövetségi légügyi hatóságot, hogy máshol is engedélyezze a rendszerbe állításukat. A kérvényezők szerint a pilóta nélküli gépeknek hasznát lehetne venni az eltűnt gyermekek felkutatásától kezdve a titkos marihuánaültetvények fellelésén át a közlekedési dugók felszámolásáig.
A drónok alkalmazásának pillanatnyilag legnagyobb akadálya, hogy a gépek nincsenek felruházva a többi repülő automatikus észlelésének és elkerülésének képességével, ami pedig szövetségi előírás.
Félmegoldás lehet az, hogy a gépeket csak olyan messze és magasra engedik szállni, ameddig az irányító még szemmel tudja tartani a működésüket. A miami rendőrség másfél éven át kísérletezett két 8 kilogrammos drónnal, amelyeket – a légügyi hatóság engedélyének megfelelően – csak mintegy 60 méter magassága emeltek fel, s nem engedtek a kezelőtől 300 méternél jobban eltávolodni.
A rendszerbe állítandó, pilóta nélküli repülőgépek egyébként a legkülönbözőbb méretűek lehetnek, súlyuk a fél kilóstól a 12 tonnáig terjedhet.
Afganisztánban és Pakisztánban az amerikai hadsereg, valamint a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) felderítésre és rakétacsapások végrehajtására használja a pilóta nélküli repülőket. Legújabb változataikat több kamerával is felszerelték, így azok egyszerre több célpontot is nyomon tudnak követni, s akár egy egész települést is képesek megfigyelés alatt tartani.
