A Fidesz még a 2014-es önkormányzati választásokon akkorát nyert – többséget szerzett az összes megyei közgyűlésben, a 23 megyei jogú városból húszban győzött, Budapesten úgyszintén, és tarolt a kisebb városokban is –, hogy ahhoz képest csak rontani lehetett. Hogy ez bekövetkezett, akár természetesnek is mondható, elvégre egy kormánypárt az évek alatt elkerülhetetlenül megkopik, vezetői elfáradhatnak, botrányokba keveredhetnek.
Mégis: a mostani önkormányzati választás lényegesen többről szól annál, mint hogy a Fidesz–KDNP valamelyest visszaszorult.
Ezeket vesszük sorra:
1) Érdemes volt az ellenzéknek összefognia, ez immáron cáfolhatatlan tanulság. Ez a választás tesztje volt annak, hogy összeadhatóak-e a Momentumtól egészen a Jobbikig terjedő ellenzéki szavazatok. Számos fontos helyen – vagyis Budapesten és a nagyvárosok egy részében – az derült ki, hogy igen:
Kormánypárti oldalról ezeket az összefogási törekvéseket sokszor kifigurázták, lenézték. Aminek annyiban volt is alapja, hogy a 2014-es és a 2018-as parlamenti választások előtti években, hónapokban az ellenzéki pártok nem találták az Orbán-rendszer egyfordulós választási szisztémájának ellenszerét, rengeteget veszekedtek egymással a nyilvánosság előtt is. Ám a mostani eredmények az összefogáspártiak igazát támasztották alá. Az ellenzék legnagyobb sikere – Karácsony Gergely főpolgármesterré választása, Budapesten a kerületi polgármesteri és közgyűlési helyek többségének megszerzése – is azon alapult, hogy a fővárosban az EP-választásokon az ötvenkilenc százalékot kivető ellenzéki szavazótömb zöme éppen a pártok közötti összefogásnak köszönhetően immár egy irányba húzott. Az ellenzék a huszonhárom megyei jogú városból tízben adja eztán a polgármesteri posztot, ami az eddigi háromhoz képest jelentős előrelépés – de ezeken a helyeken is az ellenzék összefogása kellett.
2) A túlóratörvény-ellenes tüntetéssorozat nélkül ma nem tartana itt az ellenzék. A túlóratörvény hatályba lépését megakadályozni nem tudta, országos sztrájk nem lett, ám nem bizonyult hiábavalónak az akkori küzdelem. Ekkor és az MTVA-ban rendezett tiltakozó akció során sodródtak igazán látványosan egymás mellé a jobbikos, a DK-s és az MSZP-s (főleg női) politikusok. Igaz, hogy az EP-választáson még nem jött létre az ellenzéki összefogás, ám megteremtődtek az emberi-politikai feltételei annak, hogy a különböző pártok elkezdjenek nemcsak egymás ellen, hanem egymásért is politikai munkát végezni.
3) Hatott az ellenzéki előválasztás. Nem lett igazuk azoknak, akik lekicsinyelték az ellenzéki pártok ezen újítását. Az alulmaradt jelöltek – ha nem is mindig teljes szívvel – segítették a győztest a következő hónapokban.
4) Magyarországon továbbra is egyértelműen a Fidesz a legerősebb párt, ám immár komolyan kell vennie az ellenzéket. Orbán Viktor pártja összességében jól szerepelt a választásokon: másokkal (főleg a KDNP-vel) együtt 600 polgármesteri székhez jutott, és nagyon győzött a megyei közgyűlési választásokon, ami rámutat arra, hogy mivel a megyei jogú városok lakosai nem szavazhattak a megyei közgyűlési listákra, Ráadásul a huszonhárom megyei jogú városból tizenhármat a jövőben is kormánypárti, illetve Fidesz által támogatott politikus fog vezetni.
A Fidesz tehát jelentős erő maradt, ám érzékeny veszteséget szenvedett el: Miskolc, Pécs, Szombathely, Érd, Dunaújváros vezetését nem tudta megtartani, a gazdaságilag kiemelten fontos Győr polgármesteri tisztét is kis híján elveszítette. A legfájdalmasabb vereség persze egyértelműen Budapesten érte Orbán Viktor pártját. Érdemes lesz figyelni, hogy a kormánypárti médiarendszer tálalásában Budapest ismét „bűnös várossá” válik-e, miközben a „magyar vidék” felmagasztosul. Ez nem volna túl célszerű, hiszen Budapestet kilenc évig a Fidesz politikusai irányították, és a pártnak még mindig maradt néhány kerületi polgármestere.
5) Budapest nem csak a kampány miatt úszott el. Tarlós kampánya kétségtelenül rosszul sikerült, és bebizonyosodott: ma már nem lehet erőteljes online jelenlét, Facebook és Instagram használata nélkül választást nyerni. Tarlós István nem volt hajlandó a közösségi média használatára, miközben a Karácsony-csapat intenzíven használta főleg a Facebookot, Chatboxon tartotta folyamatosan a kapcsolatot az érdeklődő választópolgárokkal, vagyis a mozgósítás a modern csatornán is beindult. Tarlós maradt a hagyományos eszközöknél: beszédek, sajtótájékoztatók, interjúk. Furcsa, hogy a Fidesz, illetőleg Tarlós Budapesten sem nyitó, sem záró kampánygyűlést nem tartott.
Ráadásul Tarlós 2014 és 2019 közötti ciklusának voltak olyan hibapontjai is, melyeket az ellenzék kihasznált: a tömegközlekedés nehézségei, a felújítások okozta kellemetlenségek, a klíma nélküli szerelvények, a levegőszennyezettség.
6) A Borkai-ügy egyértelműen ártott a Fidesznek, mert megerősíthette az ellenzéki szavazókat abban, hogy még akkor is a regnáló polgármester ellen szavazzanak, ha egyébként nem voltak különösebben elégedetlenek velük. és ebben a kínos szexvideók segítségül szolgáltak.
Összefoglalva: Az ellenzéki pártok politikusai immár több fontos városban rendelkeznek közpénz felett, kialakíthatják gazdasági- és médiahátterüket, klientúrájukat. Igaz, a bizonyítás terhe fokozottabban nehezedik rájuk, így Karácsonyra is. Mert a szavazó eredményeket, megoldásokat vár el a helyi vezetőktől, akkor is, ha azok éppenséggel ellenzékiek.
Veszélyt jelent az Orbán-rendszerre, hogy az önkormányzati választások eredménye arra készteti az ellenzéki pártokat, hogy továbbmenjenek a 2018 végén elkezdett úton, mely egy versenyképes ellenzéki tömb létrehozása irányába mutat.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
