Már két hete, mióta a 168 Órában interjú jelent meg Demeter Szilárddal, azóta gondolkodom az egyik, számomra zavarba ejtő válaszon.
Demeter, aki saját bevallása szerint is ejtőernyős a Petőfi Irodalmi Múzeum élén, ahova a Párt helyezte a nem kellően NER kompatibilis Prőhle Gergely helyére, magát így jellemzi:
megveszekedett orbánista vagyok, a kormány politikáját száztíz százalékig támogatom.
Ebben számomra semmi meglepő nincs, hiszen a magyar történelemben nem új jelenség, hogy egy értelmiségi nyíltan, bátran világgá kiáltja, hogy ő bizony egyesen imádja a regnáló hatalmat.
Ami nyugtalanít, az a következő kérdésre (bírja-e a gyűrődést, a kinevezése miatt őt ért támadásokat) adott válasza:
Kedves kis történettel tudok válaszolni. A miniszterelnök úrral találkoztam az elmúlt hetekben, és ugyanazt kérdezte, amit ön: bírom-e a támadásokat? Azt mondtam erre, ez a dolgom. Ő megjegyezte, ez kevés, élvezni kell. Úgyhogy most élvezem.
Mire az újságíró: „Világos. Az interjúnak ezt a részét ki is pipáltuk”, és már lépett is tovább.
Én viszont megtorpantam, azóta sem hagy nyugodni a miniszterelnök észjárása. Hogy is van ez? Ha támadnak, azt élveznem kell?
Ha e talányos parancsot sikerül megfejteni, talán közelebb jutunk Orbán Viktor oly sokakat izgató személyiségéhez, nehezen követhető motivációihoz.
Egy normális ember nem örül annak, ha támadják, bántják. Annak örül, ha egyetértenek vele és szeretik.
Egy egész államapparátus védi: saját TEK-je, ügyészsége, mameluk sajtósai, bábként bólogató párttársai. Bármit megtehet. Ha őt próbálja bántani valaki, meg se kottyan ez (lásd: nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt). Sőt! Kiröhögi azt, aki rá céloz, direkt élvezi a balfácánok próbálkozásait, amikor a szemére olvassák törvénytelenségeit, részrehajlásait, csalásait és baklövéseit, mert hisz mit ér a harag hatalom nélkül. Csak szurkálj, te, szerencsétlen, úgysem érsz el, s ha jól kiröhögtem magam rajtad, és már unom a kóstolgatást, meglehet, eltaposlak.
Vajon mire gondolhatott, amikor a szenátorok ellene szóltak? És vajon mi járt a fejében, amikor kiröhögte a törvényhozókat, és megalázásukra kedvenc lovát, Incitatust konzullá tette?
Szerencsére a támadások fölött csak addig őszinte a mosoly, míg teljhatalmunk van. Ha ez megszűnik, bizony már nem is olyan szórakoztató és élvezni való mindezek elviselése.
Orbán talányos tanácsáról, melyet az újdonsült igazgatónak adott, eszembe jutott még valami: Petri György 1985-ben írott verse, az Egy vezér gyermekkora című.
Be szeretnék lenni
kegyosztó és kártékony!
Élesen őrzött/villa meg gk.
Előkóstolt étkek
Országnyi
beszarás.
Gonoszság
megoszthatatlan gyönyöre.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook
