Elvette a Fidesz a kenyeredet, FAM – írt rám élcelődve egy haverom a nyaralásom alatt. Így szereztem tudomást a genderszak betiltásáról.
Hát igen, az elmúlt évek során több cikkben, Puzsér Róbert barátommal tartott előadásainkon, no meg Fb-posztjaimban bíráltam a kortárs feminizmus, valamint a politikai korrektség különféle megnyilvánulásait, hol szarkasztikus, hol komolyabb formában.
A Fidesz azonban nem most, a tiltó rendelettel vette el ezt a kenyeremet, hanem már áprilisban, a kétharmaddal. Akkor ugyanis megfogadtam, hogy amíg ilyen jobboldali túlhatalom van az országban, ha nem muszáj, nem írok, és nem beszélek a kulturális baloldal számomra ellenszenves dolgairól. Más a mi genderezésünk, és más a kormánysajtóé. Ahogyan más volt anno a vietnami háború ellen tiltakozni Amerikában hippik közt egy popfesztiválon, és megint más volt ugyanezt tenni a kádári Magyarországon egy KISZ-rendezvényen ifigárdisták társaságában.
Így volt ez az államszocializmusban, így volt ez korábban, és így van ez most is.
Ezért genderügyben jelenleg hallgatni arany – gondoltam, míg el nem olvastam TGM cikkét, és bele nem ütköztem abba a kijelentésébe, amit annyiszor halottam korábban is feminista ismerőseimtől: az antifeminizmus végső soron nem más, mint nőgyűlölet.
Sokan, sokszor vádoltak meg azzal, hogy cikkeim és posztjaim nőellenes megnyilvánulások. Tették ezt úgy, hogy nem írtam nemek közti hierarchiáról, tradicionális férfi és női szerepekről, a szexuális kisebbségek deviáns vagy beteg voltáról és hasonlókról. Nem képviseltem macsó álláspontot semmiben. Egyrészt felvetettem, hogy a baloldalon kulturális kérdések kerültek előtérbe a tőke-munka ellentét helyett, a baloldal ezáltal igenis kulturális baloldallá vált, függetlenül attól, hogy a marxisták ezt hevesen tagadják. Másrészt cikkeim inkább a (jelenkori) feminizmus és a politikai korrektség totalitárius vonásaira fókuszáltak, mintsem állításaik konkrét tartalmára. Nem az az igazán érdekes például, hogy létezik-e a biológiailag kódolt emberi természet, vagy minden csak történeti-társadalmi konstrukció, hanem hogy legitimnek tekinthetők-e azok a nézetek is, amelyek cáfolják ez utóbbi felfogást. Vagy, hogy lehet-e férfiellenes szexizmusról vagy fehérellenes rasszizmusról IS beszélni, vagy ez már lenácizást von maga után. Meg hogy miért olyan humortalan a kulturális baloldal, miért tabusít, és miért akar tiltani folyamatosan. Ilyenek.
Az antifeminizmus tehát nőellenesség, a feminizmuskritika pedig antifeminizmus, miként a pc bírálata rasszizmus. Ezt a logikát máshonnan is ismerjük. Izrael állam politikájának bírálata például zsidó nacionalista szemszögből Izrael-ellenesség, ami pedig antiszemitizmus. (Na, itt az Izraelt „antiimperialista” alapon kritizáló balosok visszakapták.) A jobboldal bírálata is magyarellenesség, illetve nemzetellenesség. Annak idején pedig, a „kommunistaellenesség” (vagy amit annak neveztek) egyenlő volt azzal, hogy az illető a nép ellensége is egyúttal. Mert a jobboldal maga a nemzet, a kommunisták a dolgozó nép, a feministák pedig a nők, ugyebár. Ez a fajta gondolkodás nem más, mint a csoportérdek közérdekké színezése, fő funkciója pedig az adott csoport bírálhatatlansága.
„Senki nem tagadhatja, hogy – mint minden új és támadott diszciplína esetében – a dzsendertanulmányok és a feminizmus környezetében is előfordulnak bizarr túlzások, amelyeket kipécéznek a szélsőjobboldali hecclapok és heccportálok. De ahogyan a geofizikát se ítéljük meg a laposföld-hívőkről, az orvostudományt se az oltásellenes kuruzsláshívőkről” – írja TGM ugyanazt, amit annyi balos ismerősömtől hallottam a feminizmus és a pc túlzásairól éveken át. De valóban hanyagolható és felnagyított túlzásokról van szó?
Egyrészt a geofizikai tanszékeken nincs laposföld-elmélet kutatás és oktatás, az orvosi egyetemen sem folyik oltásellenes propaganda, viszont ami a kulturális baloldal megnyilvánulásait illeti a világban, számos egyetemről elképesztő és aggasztó hírek érkeznek tömegével, ráadásul nem tegnap óta, és nem csak a jobboldali kormánysajtóban. De ez most másodlagos.
Az „antifeminizmus mint nőgyűlölet” állítás maga cáfolja a „bizarr túlzások” elhanyagolhatóságának tételét. Mert mi az antifeminizmus? Minden, ami nem feminizmus. Hiszen minden nem feminizmus elnyomás, patriarchátus, hímsovinizmus, szexizmus, rejtett vagy nyílt, finom vagy durva formában. Így mindenki, aki nem feminista, nőgyűlölő. Ebből konzekvensen következik mindenfajta extremitás.
Balos ismerőseim felháborodnak, amikor a jobboldal áltudománynak és puszta ideológiának minősíti a gendertanulmányokat. Miért, a feministák nem minősítik ideológiailag terhelt szexista áltudománynak a freudista, jungiánus pszichológiát vagy a humánetológiát, sőt olykor még a természettudományokat is? Felháborodnak, amikor a jobboldali kormányzat a hagyományos család propagálásával minősíti a magánéletet és ezzel beleszól a privát szféra ügyeibe. Miért, ők talán nem minősítik a magánéletet, még a szexualitást is, és nem akarnak beleszólni a privát szférába? Nem akarják a társadalmat átalakítani és kontroll alatt tartani a mindenféle vélt vagy valós áldozatok nevében, azok védelmének ürügyén? Ők nem tartják ellenségnek (jelesül a harmincezer éves férfierőszak és a patriarchátus avítt és pusztulásra ítélt figuráinak) mindazokat, akik másként gondolkodnak?
Kétségtelenül nem elegáns a mai Magyarországon genderezni vagy píszízni. Az viszont kikerülhetetlen kérdés, hogy milyen alternatívát mutatnak azok, akik a mai hazai állapotok ellen ágálnak. Annak idején a bolsevikoknak is sok mindenben igazuk volt. Volt feudális elnyomás, elmaradottság és kizsákmányolás? Volt. Volt burzsoá züllöttség és dekadencia? Volt. Voltak politikai foglyok és cenzúra? Volt. Nyomorgott a munkásosztály? Nyomorgott. Fenyegette a fasizmus a világot? Fenyegette. De mi történt, amikor ők jutottak hatalomra?
Nos, hát kedves FAM, érdekelne, hogy kiállsz-e a genderszak mellett
– ír rám egy feminista ismerősöm, némi maliciózus éllel. Mivel a vitát részesítem előnyben a feljelentéssel és a tiltással szemben, természetesen kiállok a genderszak mellett, ami nemcsak Belorussziában, Kínában és Putyin Oroszországában, de több iszlám ország egyetemén is jelen van (Törökország, Malajzia, Egyiptom), sőt olyan helyeken is, hogy az ember sose gondolná, például Ugandában, Ghánában vagy Szudánban. Meg aztán a genderkutatás sem teljesen ugyanaz, mint a radikális feminizmus, még ha olykor össze is mosódik a kettő.
Pártunk és kormányunk tehát igencsak túlteljesítette az illiberalizmust.
Ugyanakkor, ha egy totalitárius ideológia híveit üldözik, az üldözés, mint olyan, kétségtelenül csúnya dolog, de ettől a totalitarizmus totalitarizmus marad. Hatalmas a kommunista mártírok panteonja is, Rákosi 15 évet ült Horthy börtöneiben, ahol egyébként jobb dolga volt, mint tényleges vagy kreált ellenfeleinek az ő börtöneiben.
Mindenféle tiltás ellen vagyok, és a Fidesz lépése felháborító – írom vissza ismerősömnek. Nem a gender miatt, hanem, hogy a kormányzat ilyen módon szól bele az egyetemi oktatásba. Ám hadd jegyezzem meg, hogy
A „rosszabb” helyett a Simicska-féle terminust használtam, lévén haveri levelezésről volt szó.
Kiemelt kép: Thinkstock
