Nem túlélés terepe. Itt nincsen megúszás, lesz valahogy, lemerülök és kibekkelem, mint egy nőkedvelő magyar orvostörténész, aztán, jaj, istenem, győztünk. Nem. Az a férfi, aki nem értékeli a női ruhát, nincsen neki mondanivalója, megállapítása, következtetése a tárgyban, az vak, mindegy neki, mindegy a dohos lelkének, rabszolgatartó kényúr, az elveszett hasáb fa a hidegen csikorgó csillagos ég alatt. Elmondjuk most a tutit. Ha hazacsilingel a másik, akár az eltékozolt élet jutalma, érkezik, mint egy metafizikus paraszolvencia, kezében a kis csomag, díszcsomag, nos, akkor már nincs mit tenni. Karácsonyi utóvásárlás, nemde bár. A csomag máris ki lesz bontva, abból a leértékelt, alászázalékolt csúcsszerzemény ki lesz emelve, föl lesz próbálva, közben pedig kétszer megnyalja a felső ajkát izgalmában.
Na, tetszik? Ugye szép? Na, mit szólsz? Kábé ilyen kérdések következnek. Mintha lényegtelenek lennének. Dehogyis azok. Félelem van mögöttük, tonnás rettegés. Tegyük föl mármost, hogy Észak-Korea vezető pártmanökenje lett benne. Egy kelet-német zárdában a főapáca végigslattyog a holdsütötte folyosón, és megáll bámulni a kertben bagzó macskákat. Cicc, cicc, ámen. Sájsze. UFÓ lett benne, ebben a váratlanul megszerzett ruhaalkotásban. A takarítási melegítő is jobban áll, de mi ekkor már nem mondhatjuk, sajnos nem mutat jól, édesem. Ha a másik hazahozza a ruhát, csakis jól állhat neki. Nem mondhatunk egyebet. Ha csak némi, alig-alig észrevehető bizonytalansági tényező lesz a tetszési indexet illetően, tragédiába tenyerelünk. Görög tragédia, keresztényi kínzással. Három napos nagyhirig! Mai szempillánk tárgya tkp. ennyi. Illetve még annak a kifejezése is, azért van remény. A remény a bolt. Szatócs, pláza, mindegy. Az együttes, a közös vásárlás, ha tetszik, ha nem. A remény az, ott még lehet ellent mondani. Lehet súgni, hogy jaj, valami nem egészen stimmel, olyan furcsán érzem magam, amikor rád nézek, a barátnődnek nem ilyen van? Melyiknek?! Hajninak, nem? Jó ég, tényleg! Picit idősít. Vagy: te nem ilyen vagy, mint ebben. Mert milyen vagyok? Ez a ruha elveszi az izgalmasságod. Szép, de nem titokzatos. Huh, ilyen gyorsan nem vett le magáról még anyagot. Mégis rendben a helyzet, ha lehet választani másikat. Jó, újabb félóra. De kicsoda állíthatja, hogy a harmonikus kapcsolatért nem kell munkát végezni. Hogy nincsen befektetés?! Van. A boltban még lehet óvatos, az alternativitást is fölvillantó ellentételezéssel élni. Ott még igen. Otthon már csak a bölcs, jellemtelen hazugság marad.
Kiemelt kép: William Etty – Egy bál előkészületei (részlet)
