A háztartási bolt előtt találkoztunk Zolival. Zilált volt, szeme karikás, remegett a keze. A nejlonja is rángatózott, mosószerek voltak benne. Gondoltuk, születésnapi buli lehetett a legjobb barátokkal, gondosan kiitták az összes likőrt és pálinkát, és volt fiúvonatozás is. Kicsit összehányták az életet. Nem, mondta Zoli, semmi ilyesmi nem volt. Akkor biztosan az történt, hogy kilátogatott a hétvégén a Paks-Mezőkövesd című mérkőzésre, ahol olyan tombolás folyt, hogy elgyötrődött a teste. Nem, mondta Zoli, ez a föltételezés sem állja meg a helyét. Tán ötvenöt évesen akar megtanulni sakkozni? Nem, mondta Zoli, már nem érdekli a vezérindiai védelem.
De még a Rubik-kocka kirakását sem preferálja, sőt, a Go nevű játékot sem, a Legóra kicsit készül, ennyit elárulhat, a nagypapaság miatt. Nem ezért van ilyen állapotban. Verset írt az éjszaka mélyén? Nem írt verset az éjszaka mélyén. Nem adtuk föl, nyilván érthető. Azt vezettük akkor elő, hogy Zoli nagyfia, aki Hollandiában tanul egy neves egyetemen, bajba került. Fű. Sok fű. Még ott is sok fű. Hajaj. Zoli ingatta a fejét, fia nem füvezik. Nagyon kényes részhez értünk. Hiszen a család. Azt mondtuk tehát szinte csak lehelve: másik nő? Zoli nős ember volt. Fantasztikus leveseket és húsos táskákat alkotott a felesége, Emese. Szerette a filmeket is, leginkább az oroszokat. Nem, nincsen másik nő, mondta Zoli. Akkor Emesének van esetleg… és elhallgattunk. Emese, sóhajtotta Zoli, olyan hű hozzám, mint a vekkeróra, vagy az időjárás. Ez szép. Hű, a vekker, na, és az időjárást is kitaláltuk. Úgy hűséges, hogy mindig van. Esik, beborult, nem esik, fúj, mindig van. Szépen kértük Zolit, rántsa le a leplet, mondja azt, világháború van, megdőlt az illiberális elképzelés, miniszterelnökünk védi a geder studiest, Észak-Korea kiadta Trump összes novelláját, vagy?! Nem. Megtalálták Istent, bujkált egy kiskirgiz fészerben, csikken, fakérgen és eldobált konzerveken élt? Befogadtunk ezeregy menekültet? Nem! Zoli, mondd el végre, mi történt! Végül csak elárulta. Miközben beszélt, néztük kezében a szatyrot. Tegnap este még olvasott, magyarázta. Izgalmas könyv volt, történelmi. Emese pedig lepihent, elment aludni, csak előtte még megkérte őt, várja meg a gép leállását, és föltétlenül teregessen ki, nehogy meggyűrődjön a hivatali kisszoknyája. Jó, ígérte Zoli, kitereget. Éppen éjfél volt. Emese bekapcsolta a mosógépet. A négy és félórás kímélő programot.
Kimelet kép:Munkácsy Mihály : Mosó asszonyok (részlet)
