Kétféle hatalom és kétféle ellenzék van Magyarországon.
Sietek leszögezni, hogy a nyitómondat nem aktuálpolitikai vonatkozású, s nem arra utal, hogy például az ellenzék kétféle: van egy bal-liberális része és van egy Jobbik.
Sokkal inkább abból a közismert mondásból indulok ki, hogy Azt javaslom: kiindulásképpen vegyük közelebbről szemügyre ezt a megállapítást.
Máris szembetűnik, hogy a hatalom valami nagyon különálló, valami nagyon csúfságos dolog, amellyel szemben magára valamire való tollforgató csak kritikus lehet. Rendben. Sokan gondolják így, és nyilván lehet is benne valami. De nekem az a bajom ezzel a megközelítéssel, hogy a hatalomnak egy régebbi megközelítéséből indul ki, és túlságosan csak az úgynevezett formális hatalomra koncentrál. Formálisnak nevezem a megválasztott hatalmi tényezőket, közülük is elsősorban a hatalmon lévő pártot és a belőle megalakuló kormányt.
Ám ezt a képletet átjárja valami romantikus báj. Van egyfelől a többség által ugyan megválasztott, ám általában rosszul működő hatalom, és van a társadalmi „jót” képviselő kritikusok hada, esetünkben a sajtó. Persze, hogy az utóbbinak van igaza – már csak a mesekönyvek logikája szerint is.
Csakhogy engem legalábbis elgondolkodtat, amit a külföldi politikáról olvasok az elmúlt évtizedekben, vagy amit épp Soros György tevékenységéről mostanában. A külföldi politikáról azt olvasom, hogy ma már nehezen választható külön a politika formális és informális szférája. Ami konkrétan annyit jelent, hogy
Mit is jelent ez praktikusan?
Akár azt, hogy „kettős hatalom” jön létre. Vannak egyfelől a formális legitimációval bíró kormánytényezők, és mellettük olyanok, akiket ugyan nem választottak meg, ám erős hatalmi befolyással rendelkeznek; mi több: hatalmi tényezők.
Van azonban egy nagy különbség a fejlett Nyugat és közöttünk. Nyugat-Európában a hatalomban hovatovább mind a formális, mind az informális ágensek szerepet játszanak, kiegészítik egymást, szimbiózisban élnek egymással. Kelet-Közép-Európában és különösen nálunk azonban a hatalom formális akar lenni és az informális ambíciókkal rendelkezőkkel szemben erőteljesen fellép.
Ebből pedig az a sajátos helyzet nő ki, hogy
Van egyfelől a formális, másfelől az informális hatalom. Ezek nem fonódnak össze, egymástól elkülönülnek. Az előbbi értelemben a Fidesz van „hatalmon”, az utóbbi értelemben azonban nem. A képlet úgy válik teljessé, hogy a hazai pártpolitikai ellenzék teljes mellszélességgel ellenzéki a Fidesz formális hatalmának. Csakhogy a Fidesz – kormányról – teljes mellszélességgel ellenzéke a másik hatalmi ágnak, az informálisnak. Ahová Soros György is soroltatik.
Véleményem szerint a két hatalom–két ellenzék elmélettel jobban leírjuk a magyar politikát, mint ha csak a formális dimenziót néznénk. Formális értelemben a Fidesz monopolhelyzetben van, s nem véletlen, hogy heves küzdelmet folytat az informális hatalmat megjelenítő Soros és civil szervezetei ellen, mert
Éppen ezért fontos érteni, az informális hatalom hogyan kettőzi meg a politikát és miképpen alakítja át a politikáról vallott egész eddigi felfogásunkat.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója
Kiemelt kép: AFP/Kisbenedek Attila
