Az elején szögezzük le, annyira még nem öregek. De lehetne szépen, kulturáltan élvezni ezt klimaxon túli, nyugdíjon inneni emberi időszakot. Lehetne mondani, oké, gyerekek, klubtársak, mától engedünk az iramon, már csak finomítjuk a történéseket, semmi strapa, semmi vadkaland, kézen fogva is jó, nem kell folyamatosan egymás szájába lihegni, másnap meg vinni a szabóhoz a megszaggatott ruhát. Ervin bácsi fölnéz, tol a szemüvegén, harmadjára tépi el, uram. Bocsánat, erre valahogy mindig elvesztem a fejem. Ajánlhatok egy köpenyt, Ali úr felesége nem jött érte, azt hiszem, Düsseldorfba költöztek. Hajaj! Tehát ezek a hatvan körüli polgártársak joggal várhatnák el, hogy ne legyen több gond. Gembasz. Több rendszert végigzongoráztak. Olyik látta ötvenhatot. Tudja, mit jelent a háromhatvas szám, a KMK, a tikitaki, a trapper. Van valamennyi megtakarításuk, évi egy külföldi nyaralás, még egy váratlan Hajdúszoboszló is befigyelhet, és el tudnak menni színházba is. Nincsen több versenyfutás, száguldozás, csak elbámulni a szép, okos fényeket a város fölött, egyébként, ha nem annyira politikus alkatok, hogy napról napra földúlják magukat, megrendüljenek, hogy még ez is, ez is, hát ezt már nem hiszem, ilyen nincs, apukám, anyukám, vagyis inkább elmennek hátra, és lassan, megfontoltan, alig emelkedő pulzusszámmal elérik közösen a gyönyört.
Csakhogy mi történik? Este kilenckor, amikor a sorozat indulna, csöngetnek. Mind a ketten tudják, bár fogalmuk sincsen honnan, így csak a gyerek csönget. Amikor baj van. A lány vagy a fiú ott áll az ajtóban, zilált, kisírt, talán még vérzik is. Vérzik, ha fiú, az egyik füle letépve. Ha lány, a haját inzultálták. Kicsivel később a konyhaasztalnál elmondja, miközben kenyér nélkül csipegeti a libatepertőt, fogyózom, anya, mondtam már, és igen, megcsaltam. Azért csaltam meg, mert kellett. Jó, többször megcsaltam, de ez most a legkomolyabb. És, kérdik tőle, hol van az, akivel megcsalta? Az most nem érdekes, a gyerekek az érdekesek, mert el akarja venni tőlem, őrjöng, és benneteket is följelent, azt kiabálta. De bennünket miért jelent föl? Hát mert ti vagytok a szüleim. Na, de nem segítettünk neki? Az egy más kérdés. Mivel megcsaltam, most benneteket is följelent. Verőlegényekről kiabált. Az lenne a kérdésem, apa, anya, hogy elbújhatnék-e nálatok néhány hétre, míg ez csitul? Ugye el? Adjatok egy sört, és készüljünk a háborúra.
Kiemelt kép: Rembrandt Harmenszoon van Rijn – Öreg ember karosszékben (részlet)
