– Jó reggel, édesem.
– Jó reggelt. Hány óra van?
– Tíz perc múlva nyolc, kelned kéne.
– Pfú, de szarul aludtam!
– Tudom, egész éjjel forgolódtál, és egyszer fel is riadtál. Valami rosszat álmodtál?
– Az nem kifejezés! Rémes volt ez az éjszakám.
– Na, mondd, mit álmodtál?
– Áh, hagyjuk, hosszú! Indulnom kell a szerkesztőségbe.
– Mondd el, az segít.
– Nehéz lenne ezt most gyorsan összefoglalni. A szokásos napi hajtás volt, de valahogy belekeveredtem. Pécelen történt, vagy Cegléden, nem tudom, valami ilyesmi helyen.
– És mit történt?
– Ott volt ez a férj. Belerúgott a feleségébe, aztán megütötte, felgyújtotta, leforrázta, felkötötte, kirugdosta a kertbe, lefejelte, bedobta a kútba, kiráncigálta, lehányta, visszadobta a kútba, kihúzta, földhöz vágta…
– Édesem, jól van, nyugodj meg, kész a reggelid. Nekem mennem kéne.
– Várjál már, most akkor elmondjam vagy ne?
– Jó, mondjad.
– Szóval a férj földhöz vágta a feleségét, aztán kirabolta. Akkor kirohant az anyósa a házból, utána a macska, a férj fogta a kis baltát, lefejezte az anyóst, a macskának kitekerte a nyakát, aztán az anyóst is kirabolta, a hóna alá kapta a fejetlen macskát és elindult a kocsmába. Akkor már kint álltak a szomszédok a kapu előtt, mert hallották, hogy veszekedés van, a férfi azokat is megütötte, lefejelte, megrugdosta, felgyújtotta, kirabolta…
– Édes drágám, gyere ide! Hát miért álmodsz te ilyeneket?
– Nem tudom. Ez az új rovatvezető teljesen kicsinál!
– Jaj, istenem!
– Valahogy én is ott voltam a diktafonnal a kezemben, de engem nem láttak. A férj, miután kiszúrta az anyós kocsijának mind a négy kerekét, beült az autóba az anyós helyére, a fejetlen macskát meg letette az anyósülésre és elindult a kocsma felé. Száguldott a sötét utcán, dőltek a villanyoszlopok, szikrázott a beton, aztán amikor beért a központba, felhajtott a buszmegállóba, halálra gázolt hét embert, öt kutyát, tíz csirkét, két szarvast és a polgármestert, aztán meg sem állt a kocsmapultig, leszakadt a födém, törtek az üvegek, felforrt a hűtővíz. Óriás por volt, a tévében ment a meccs, Alcsútdoboz 12-1-re vezetett az Újpest ellen, a férj kiszállt, meg akarták lincselni, de ekkor gázrobbanás történt és az egész falu, az egész megye és valahogy az egész ország felrobbant és csak én maradtam ott, egyedül a szerkesztőségben, az asztalomnál, kezemben egy hosszú kávéval meg egy piskótával, a gurulós székemen ülve, és tudod mi volt a legnagyobb bajom?
– Micsoda?
– Nem az, hogy mindennek vége, nem az a rengeteg borzalom, még csak nem is az, milyen címet adjak a riportnak, hogy ez a faszkalap rovatvezető örüljön, hanem, hogy hazudtam, túloztam. Akkor riadtam fel. Úgy izzadtam mint egy ló.
– Igen, engem is felébresztettél. Mit hazudtál?
– Emlékszel hány csirke volt a megállóban?
– Tíz?
– Igen, tíz.
– És milyen címet adtál?
– Egy tucat csirkét gázolt halálra az őrjöngő apa.
