– Elképesztő, hogy mit tesz a pénz az emberrel – mondta Gábor, akinek bátyja megunta a nélkülözést és elfogadta egy „érdekeltségbe került” médium ajánlatát.
– El tudom képzelni – feleltem. – Fut a szekér, mi?
– Nem. Nem tudod elképzelni. A szekér az fut, heti egy cikk, közel félmillió forint, meg bekerült ahhoz a rádióhoz, kulturális tanácsadó, vagy mi a rosseb is, szóval majdnem egymilliót keres. Ha a körön belül vagy, nem eshet bántódásod, mindent megkapsz. Emlékszel Gáborra, tudod milyen nehéz ember!
– Hát igen…
– Elképesztő, hogy mit tesz a pénz az emberrel! Régebben vízforralóban melegítette a zacskós levest, ha adtam neki kölcsön, hogy befizesse a villanyszámlát, most meg minden este éttermekben vacsorázgat a többi kulturális tanácsadóval. Vasalót vett, vasalót, bazdmeg!
– Hihetetlen!
– Lyukas cipőben járt, ott gubbasztott a számítógép előtt éveken át és fröcsögött a kormányra, amíg meg nem kínálták ezzel az állással.
– Megunta!
– Meg!
– A kölcsönökről meg gondolom nem esik szó.
– Figyelj, te nem tudod elképzelni, hogy mit tesz a pénz az emberrel!
– Hogyne tudnám elképzelni! Mindenhol ezt látni, ezt a morális katasztrófát, ezt a sok köpönyegforgatót, az embernek a gyomra kifordul!
– Még egyszer mondom, nem tudod elképzelni mit tesz a pénz az emberrel.
– Miért, mit tesz?
– Amióta a Laci egymilliót keres, teljesen normális. Az összes adósságát visszafizette, anyámat elvitte nyaralni Görögországba, minden vasárnap megjelenik a családi ebédeken, ajándékokat hoz, játszik a gyerekeimmel, Bulcsúnak vett egy hintalovat, Erikának pedig…
– Pedig mi?
– Semmi, elintézett neki egy ilyen állást, egy ilyen, ilyen minisztériumszerűségbe.
