Semmi, tényleg. Mi sok gázszerelőt ismerünk, nem csak egy furmányos tehetségest, nem is rágondolunk most, nyomorult gázfogyasztásunk alkalmával, télen bekapcsoljuk, mert fázunk, nem zuhanyozunk hosszan, az rendkívül idegesítő, zuhany alatt gondolkodni, te jó ég, éjszaka nem fűtünk, oké, tehát a gázszerelők. Szeretjük őket, mint az életet. Volt köztük büdös. Az egyik simlis, a főnöke háta mögött dolgozott, rendelt, manipulált. Iszonyatosan drága volt. Volt régi egy ember, lassú és magabiztos, mint az olaj, tkp., nem is mozduló, valahogy, mint egy fájós lábú csoda, eljött, himbálta a táskát, kattintott kettőt, működött. Nem kell számla, ugye? Volt például egy szexmániás, nem is volt nagyon korpás, ő valahogyan úgy okoskodott, hogy a női nemi szervről mindig a női nemi szerv jutott az eszébe. Óra, nem doxa, vekkerféle. Körbejár, világos, ugyanoda jut. Hiába jár körbe, mindig annyi az idő. Hamletnél is csak a kismutató lépett meg. Leteszi a kétkilós villáskulcsot, kortyol a kávéból, és máris körülírja, milyennek gondolja. Erdő, tavasz, napfény, virágnyílás, ott pedig a nedves, fényes, vaddisznó túrta, csiga mászta, vadorzó taposta, nem lekaszált, fánkmeleg, mert igenis a régi iskola híve, horhos!, huhh, na, író úr, szerelem is tovább. Azért József Attila jó költő volt, nem?
Na, csak le kell menni az autóhoz, faszomat. Így. Ilyen szépségek. Hanem most egy beszélgetés alatt megismertük a gázszerelő feleségét. Mert van neki. A gázszerelő abba a több emeletes, több generációt, csecsszopót, ellenzéki nyugdíjast kiszolgáló házba jár, ahol mindig elromlik valami. Csap, szelep, tömítés. Mindig javításra szorul a rendszer, pedig minőségi orosz gáz suttog a falban. Ilyenkor viszi a feleségét is a szerelési helyre, tündéri nő, horgolt mellényke, hoz váltópapucsot is, csak ül. És nem csinál semmit. Elhozzák otthonról, valamilyen okból, ne csavarogjon, ne legyen egyedül, nem tudjuk. Eleinte kérdezték abban a házban, ahol az ura szerelt éppen, nem akar-e, Juditka, esetleg takarítani, megfizetjük. Nem. Nem akar esetleg kivasalni? Nem. Őőőő, a kert… Nem. Egy limonádé? Nem. Csak ül. Nem csinál semmit, illetve mégis, egy őszi napon, amikor úgy kavarogtak a ház előtt a levelek, mintha bálban lettek volna, a távirányítóért nyúlt. Bekapcsolta. Azóta nézi a tévét. Amíg az ura szerel, ő nézi, a hogyan javítsd meg otthonodat című amerikait. Szerelmes ember témánál marad. Vagy?
Kimelt kép: Marinus van Reymerswale, A pénzváltó és felesége (részlet)
