Megmondom őszintén, egyáltalán nem gondoltam volna, mennyi hasonlóság fedezhető fel egy orbánért rajongó szavazó és egy mopsz között. Abban, hogy ezeket a hasonlóságokat megfigyelhessem és felfedezhessem, sokat segített a körülmény, hogy éppen erre az ünnepi hétvégére hagytak nálunk megőrzésre egy mopszot. Korábban de az orbánért rajongó szavazókról azért sejtettem, hogy hasonlóan a többi szavazóhoz, szeretnek eszegetni, sétálni, kakilni, pisilni, heverészni a fotelben, megugatni a postást, nyalogatni a szájuk szélét, elbóbiskolni és szuszogni, horkolni a tévé előtt. Ma már tudom, hogy egy mopsz pontosan ugyanezeknek a szenvedélyeknek él, tulajdonképpen ugyanolyan, mint bármelyikünk, de mégis – és ez a döntő – van egy fontos tulajdonsága, ami miatt csak és kizárólag egy orbánért rajongó szavazóhoz hasonlítható. Az ünnepi rendezvények közvetítése alatt, míg mi az ünnepi heveréssel és bóbiskolással és szuszogással voltunk elfoglalva, a mopsz egy pillanatig sem érdeklődött az adásmenet iránt, ám onnantól kezdve, hogy a miniszterelnök úr a színpadra lépett, egészen addig, mígnem onnan – nagy megkönnyebbülést okozva – távozott, le sem vette róla a szemét. Üzenem hát a miniszterelnök úrnak, s egyben küldöm a bizonyítékot is nagy szeretettel: ha majd eljön a napja, amikor mindenki látja majd, micsoda ócska, csaló kuruzsló maga, ne csüggedjen, a mopszokra még számíthat.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
