Poszt ITT

Gerlóczy: Orbán Viktor utolsó szavazója

Mopsz. Vélemény.

Megmondom őszintén, egyáltalán nem gondoltam volna, mennyi hasonlóság fedezhető fel egy orbánért rajongó szavazó és egy mopsz között. Abban, hogy ezeket a hasonlóságokat megfigyelhessem és felfedezhessem, sokat segített a körülmény, hogy éppen erre az ünnepi hétvégére hagytak nálunk megőrzésre egy mopszot. Korábban sem orbánért rajongó szavazóval, sem mopsszal nem laktam közös háztartásban, de az orbánért rajongó szavazókról azért sejtettem, hogy hasonlóan a többi szavazóhoz, szeretnek eszegetni, sétálni, kakilni, pisilni, heverészni a fotelben, megugatni a postást, nyalogatni a szájuk szélét, elbóbiskolni és szuszogni, horkolni a tévé előtt. Ma már tudom, hogy egy mopsz pontosan ugyanezeknek a szenvedélyeknek él, tulajdonképpen ugyanolyan, mint bármelyikünk, de mégis – és ez a döntő – van egy fontos tulajdonsága, ami miatt csak és kizárólag egy orbánért rajongó szavazóhoz hasonlítható. Az ünnepi rendezvények közvetítése alatt, míg mi az ünnepi heveréssel és bóbiskolással és szuszogással voltunk elfoglalva, a mopsz egy pillanatig sem érdeklődött az adásmenet iránt, ám onnantól kezdve, hogy a miniszterelnök úr a színpadra lépett, egészen addig, mígnem onnan – nagy megkönnyebbülést okozva – távozott, le sem vette róla a szemét. Üzenem hát a miniszterelnök úrnak, s egyben küldöm a bizonyítékot is nagy szeretettel: ha majd eljön a napja, amikor mindenki látja majd, micsoda ócska, csaló kuruzsló maga, ne csüggedjen, a mopszokra még számíthat.

Olvasói sztorik