Orbán Viktor, Pumpedék meg a demokrácia

Amikor a sajtó saját magával foglalkozik, ritkán érdekes azok számára, akik nem a médiaiparban dolgoznak. Vannak azonban kiemelt pillanatok, amikor egy újság szerkesztőinek érdemes hangosan is gondolkozni a saját munkájukról. Ilyen pillanat, amikor új főszerkesztő érkezik egy laphoz, és a 24.hu-nál most ez történt.

2017 őszén a magyar médiapiac állapota a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető egészségesnek. Ennek számos, egymással részben összefüggő oka van, egy részük túlnyúlik országhatáron, más részük helyi specialitás.

Nézzünk három tényezőt, mely jelentősen befolyásolja a sajtóban dolgozók és ezen keresztül mindannyiunk életét, figyelembe véve, hogy

a sajtó alapvető szerepe ma sem más, mint amikor feltalálták: a polgárok közügyekről való informálása révén felügyelni a hatalmon lévőket.

Az első az, hogy a valóság és a nem-valóság kikezdhetetlennek hitt kapcsolata megbomlott. Politikai szereplők, vagy, mondjuk, titkosszolgálatok korábban is próbáltak álhírekkel, dezinformációval országok életébe avatkozni, de az elmúlt években mennyiségi és minőségi változás állt be, ami a hagyományos sajtót a világon mindenütt komoly kihívások elé állítja. Saját jövője szempontjából kardinális kérdés, hogy a digitális információpiac nagy szereplőinek (elsősorban a Facebookra és a Google-re gondolok itt) segítségével vagy anélkül képes-e úrrá lenni ezen a helyzeten, és visszaállítani azt a legalább részben meglévő bizalmat, ami jó ideig a nyugati világrend egyik alappillére volt.

Hajlok rá, hogy a két említett játékos nélkül a mára szinte teljesen digitális alapúvá vált világban ez nem fog menni, itt viszont el is érkeztünk a második tényezőig. Ez pedig nem más, mint hogy maga az internet, és azon belül is

a Facebook és a Google alapjában változtatta meg a médiaipar gazdasági modelljét.

A két nagy szereplő jelenleg a magyar piacon az interneten keletkező hirdetési bevétel bő felét elviszi, és még adót sem fizet utána. Ez utóbbi a magyar állam (végső soron mi magunk) problémája, az első fele viszont a piac többi szereplőjéé, melyek e forintok nélkül nehezen finanszírozzák működésüket. A probléma nem csak nálunk jelentkezik, máshol sem tudják rá a megoldást. Mivel az online médiumoknál nincs meg a modell, melyben a fogyasztók fizetnek a tartalomért, a médiumok egyre ádázabban küzdenek a megmaradt hirdetői forintokért, ami óhatatlanul odavezet, hogy hajlandóak kompromisszumokat kötni a tartalom minőségében, vagyis azt írják, amire a közönség kattan.

Mondani sem kell, hogy ez előnyben részesíti Pumped Gabót az uniós közbeszerzési visszaélésekkel szemben.

Szintén gond, hogy egyre nagyobb szerep hárul az államra mint hirdetőre. És ez elvezet a harmadik, a leginkább Magyarország-specifikus problémáig, jelesül, hogy az állam bizony olyan helyeken költ a legszívesebben, ahol nem cseszegetik. A magyar állam képviselői és közeli üzletfelei pedig az elmúlt pár évben mindent megtettek, hogy minél több ilyen hely legyen és minél kevesebb másmilyen, elég csak az összefüggő kormánytámogató hangszőnyeggé szőtt megyei napilapokra gondolni.

Összességében ezek nem túl jó hírek.

De akkor miért vállalja valaki egy közéleti portál szerkesztését?

Mert azt gondolja, van még remény.

Van remény arra, hogy egy erős, különböző területeken piacvezető médiumokat birtokló, hazai tulajdonban lévő, független és szabad kiadó által megjelentetett lapnál lehet értelmes munkát végezni. Már ha megértjük, 2017-ben Magyarországon milyen hírportált érdemes csinálni.

Mindenekelőtt olyat, ami képes a piacon megélni.

Mindennél jobban hiszek a versenyben, amit még a fent említett körülmények sem tudtak kiirtani belőlem.

Vannak dolgok, amik nem változtak az újságírásban, és ha három alapszabályt betartunk, teljesítettük a jó tartalomhoz szükséges minimumot. A jó tartalom aztán megtalálja az utat a közönséghez, ami pedig elvezethet ahhoz az ideális állapothoz, ahol ebből az egészből meg is lehet élni.

Az alábbiak talán evidenciák, de muszáj felsorolni őket.

1. A hír és a vélemény mindig elválik egymástól. Teljes tévedés, hogy egy lapnak nem lehet véleménye, értékrendje, ez azonban nem keveredhet a tények bemutatásával.
2. Mindig hallgattassék meg a másik fél is. Ma, amikor a magyar államigazgatás menekül a nem baráti médiumok kérdései elől, a gyakorlatban ez kissé nehézkes, de míg van kérdés, addig esély is van a válaszra.
3. Tartalom és hirdetés mindig elválik egymástól, soha nem verjük át az olvasót.

Ezen elvek betartása szükséges, de nem elégséges feltétele egy sikeres közéleti lap működésének. Ha ehhez hozzávesszük annak belátását, hogy ma a tömegsajtó feladata egyszerre a szórakoztatás és a mindenkori hatalom folyamatos számonkérése, közelebb kerülünk a megoldáshoz.

A 24.hu széles elérésű portál, ha úgy tetszik, néplap. Ennek megfelelően kötelessége kiszolgálni a közönsége érdeklődését, ugyanakkor a demokrácia egy fontos őreként felelősséggel tartozik annak alakításáért is.

Ebben az értelemben a 24.hu-n, ahogy eddig, ezentúl is meg fog jelenni Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett, ahogyan Pumped Gabó és Alföldi Róbert, meg a Tesco és a Csillámpóni is.

Emellett van néhány megkérdőjelezhetetlen érték, amiben kitartóan hiszünk és képviselni fogjuk az oldalunkon. Ilyen a sajtó szabadsága, a demokrácia, a sokféleségbe és a párbeszéd szükségességébe vetett hit, a magántulajdon, a verseny, a jogállam és az emberi jogok tisztelete, a közvagyonért felelők számonkérhetősége, az, hogy mindenen szabad nevetni és hogy Magyarország alapvetően remek hely, ahol kell az, hogy lehessen boldogan élni.

Rock’n’roll!

Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta