1. jelenet
Késő délután van, Lenke néni egy bevásárlószatyorral a kezében érkezik haza. Bár az elsőn laknak, nagyon elfáradt az egész napos munkában, ezért lifttel akar menni. A liftajtó előtt három huszonéves fiatal srác áll.
– Jó napot kívánok! – köszön rájuk Lenke néni.
Megérkezik a lift, kinyílik az ajtó. Lenke néni már lépne be, azt várja, hogy a fiatalok előre engedik, de legnagyobb megdöbbenésére félrelökik és úgy szállnak be a liftbe, hogy Lenke néni be se fér.
– No de kérem! – kiállt fel Lenke néni. – Mégis mit képzelnek maguk!
A fiatalok csak röhögnek, a kopasz így szól:
Vidd fel gyalog a bevásárlószatyrodat, te vén szennyvízláda!
Ezen nagyot nevetnek és a liftajtó bezárul. Lenke néni egyik kezével a szívéhez kap, a másikkal a falnak támaszkodik, a szatyor a földre esik.
– Mi történt, Lenke néni? – kiáltja az éppen hazaérkező Vágási Jutka és odarohan hozzá.
*aggodalmas klimpírozás*
2. jelenet
Az erdőben vagyunk. Vészjósló zene kíséretében pásztázza a kamera tájat, látszik, hogy rengeteg fát kivágtak. János és Dénes áll a fatuskók mellett.
– Elloptak mindent… Mikor lesz ebből újra erdő… – sóhajt fel Dénes. – 80 éve vagyok erdész, de ilyen pusztítást még nem láttam. János, mit lehet tenni?
– Mit lehet, mit lehet. Ha jól tudom, neked kellett volna felügyelned ezt a részt – szúrja oda mérgesen János.
– Valóban nekem kellett volna, de én éppen az erdő másik felét jártam. Estére pedig elfáradtam. Nem jutottam el ide – válaszolja hasonlóképpen ingerülten Dénes.
– Ez az egy feladatod lett volna. Nyugdíjas erdész vagy. Egész nap ráérsz. Még egy Nivát is kaptál, hogy ne kelljen gyalogolnod. És ennyit nem lehet rád bízni! – rúg bele egy fatuskóba János.
– Nincs igazad – Dénes hangja kicsit megremeg. – Jól tudod, hogy a migránsok miatt is folyamatosan készenlétben vagyok. Ki tudja, mikor bukkannak fel a Pilisi Parkerdőben és rabolják ki az erdészházat!
János közben arrébb sétált, de most hirtelen visszafordul.
– És azt hiszed, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznom? Tudod, mennyi időbe telt, míg sikerült felhúzatnom a megfelelő kerítést az erdő köré, hogy ne másszanak át rajta a szírek, afgánok, meg ki tudja kik? Nagyon kérlek, ne játszd a mártírt, Dénes!
Dénes mondani akar valamit, de végül csendben marad. János újra a fák maradványai felé fordul, majd így szól:
Na takarodj, ne várd meg, míg kirúglak, vén barom!
*drámai klimpírozás*
