Gerlóczy: Értekezés Magyarország kilátóállományáról

Szabolcs- Szatmár-Bereg megye legmagasabb pontja a Kaszonyi-hegy, de jelentős még a Hoportyó is. Ha ezt a kettőt egymásra tennénk, 423 magasra hágnának, de nem tudjuk egymásra tenni, ezért – mint azt a hétvégén tett látogatásom során tapasztaltam –, a környéken meglehetősen sok kilátót építenek. A kilátófejlesztési program nem pusztán ezen a környéken, de az ország egész területén virágzik, rég hiányzott már egy országból annyi kilátó, mint innen, Magyarországról. A Szatmári-síkságon a kilátók különösen fontosak, hiszen – bár első látásra a vidék geomorfológiailag tökéletes síkságnak mondható, magasságkülönbsége a legmagasabb és legalacsonyabb pontja között csekély, vagyis még 15 métert sem tesz ki –, növényvilága rendkívül gazdag, és ezek a növények, mint a kárpáti sáfrány, a kockás liliom, a réti kardvirág vagy a tavaszi tőzike igencsak megkeserítik a messzire nyújtózó táj csodájában gyönyörködni kívánó utazó életét, és akkor még egy szót sem szóltunk a kilátók legmakacsabb ellenségeiről, a fákról. Nem egy kilátót láttam az út mentén, ami a legnagyszerűbb és legönzetlenebb tervezői szándékok ellenére sem volt képes az undok fák fölé nyúlni, vagy időközben, a kilátó átadása óta, a fa nőtte túl az épületet. Igazságtalan verseny ez, hiszen tudjuk, a fák nőnek, a kilátók viszont nem. Egyáltalán nem. Ezért van az, hogy sok helyen az ember felmászik a kilátóra, de onnan, a szemet gyönyörködtető semmi helyett, pusztán egy fa lombjára lát. Ez még önmagában nem lenne nagy baj, de ezekről a tölgy-és fenyőfákról az égvilágon semmit sem lehet szedni, a kilátók tervezésekor – talán a helyismeret hiányában -, az esetek többségében azzal követték el a legnagyobb hibát, hogy nem a régió kilátóbarát fáinak közelében húzták fel őket. Az irány tehát jó, a szándék nemes, de van hová fejlődni. Gondolkodjunk el azon, vajon nem érdemesebb-e a kilátókat diófaligetekbe, vagy alma-, körte- és szilvafák közvetlen közelébe megálmodni, hogy ezekről a fákról, a kilátók segítségével elérhessük a magasabban érő gyümölcsöket, és vajon nem lenne-e érdemesebb a felnövekvő generációkra, unokáinkra és dédunokáinkra is gondolva, a már megépült kilátók közelébe ugyanilyen vagy még lédúsabb gyümölcsöket termő fákat ültetnünk. Szerintem dehogynem.