Megy ez a Kasszás Erzsi-reklámsorozat a tévében, elmondom, miért tűnik korunk hősének ő, az amúgy, meglehet, cuki színésznő. Amúgy. Mert emígy, amit megjelenít, egy rémálom, vallatni lehetne vele. Mert ahogy a bohóc is azért fest hatalmas piros szájat, tesz fel óriási piros orrot és túlozza el karikaturisztikusan a vonásait, hogy a hatást fokozza, Kasszás Erzsi is azért olyan kulisszahasogató ripacs, hogy az intellektuálisan kevésbé igényes szavazók, izé, vásárlók is megértsék, mit üzen. Valami dermesztő, amit és ahogy üzen. Minden mozdulata túlzás ugyanis, ahogy a giccs, ő is rikító színekkel túlozza el, festi túl szépre a valóságot. Az az édelgés, azok a bűbájosnak gondolt összekacsintások, azok a mélynek mutatott érzelmek, az a jófejkedő, borzalmas bratyizás, amit művel és amikkel megmondja a tutit a színészileg hasonlóan igényesen megformált vásárlóknak, hogy hogyan szépítsék meg hétköznapjaikat a (hírek szerint gyengélkedő, a jobb felől fújó hátszelek ellenére a Cooppal és a Reállal együtt 2013 és 2015 között vagy félezer boltot vesztő, hiába, a piac az piac) cba-ban vásárolt bizbazokkal.
Mazochisztikus pillantást vetettem a szobaciklimről a kormánypropagandát visszhangzó echó tévében mániáit fejtegető bogár közgazdászra, aki koherens és teljes mítoszba szövi össze a globális háttérhatalom mozgatta civilek, akiket SZT-tisztnek nevez és a CEU-ügyét, és láthatólag elhiszi, amit mond, ami nem volna említésre méltó, mint ahogy az ő mineműsége és egész inszektáriumba való agymenései sem, ha nem ez folyna mindenhonnan. Rikító és hazug megnyilvánulások, mint Kasszás Erzsi figurája, ezért tartjuk korunk hősének őt, azt képviseli, amit pártállami döntéshozói képviselnek.
