Dér András „Az ismeretlen Antall József” című filmjének díszbemutatója kedden azért kezdődött nagyjából harminc perces csúszással, mert állítólag néhányan a fontos meghívottak közül nem érkeztek meg időben a néhai miniszterelnökről elnevezett díj átadójára.
A közönség egy részét, köztük engem, „csak” a vetítésre invitálták meg, tehát nem tudhattunk az „előjátékról”, nekünk a helyszínen kellett tudomást szereznünk minderről. A díszbemutató szervezői, ahogy kell, előbb sajnálkoztak, majd az emeleti büfé szolgáltatásait ajánlották fel, amennyiben nem mutatnánk érdeklődést a váratlan nyitány iránt.
Ekkor sikerült elcsípnem, és néhány szót váltanom a film direktorával, aminek lesz még jelentősége.
Barátnőmmel a távozás mellett döntöttünk, és rövid sétát tettünk a környéken. Amikor félórával később visszatértünk a helyszínre – Uránia Nemzeti Filmszínház -, éppen távozóban voltak azok az itt meg nem nevezett politikai notabilitások, akik viszont a film iránt – amit angol nyelvű feliratozással is elláttak – nem mutattak érdeklődést.
A második nekifutás előtt Dér röviden szólt az egybegyűltekhez, amit szakszerű, angol nyelvű szinkrontolmácsolás kísért. Tájékoztatójában elsősorban protokolláris dolgokat említett meg, miközben sok fontos momentumról – feltehetően nem véletlenül – megfeledkezett. Az elmúlt időben módjában állt megtapasztalni a sajtó kegyetlenségét, feltehetően ezért is tartotta meg magának ezeket az információkat.
Azt például véletlenül sem mondta el az egybegyűlteknek, hogy „Az ismeretlen Antall József” című dokumentumfilm-sorozatnak csak azt a kétszer ötvenperces részét követhetik majd figyelemmel – az elsőben 1956-ig kísérték el az alkotók a néhai miniszterelnököt, a második pedig a négy-igenes népszavazásnál ért véget -, ami elkészülhetett.
Itt következik a rész, amiről korábban azt írtam: ennek még lesz jelentősége…
Én, bevallom, Dér Andrástól, szokott erőszakosságommal, még a hallban kiszekáltam néhány információt. Remélem, ezekkel nem élek a kelleténél nagyobb mértékben vissza, ha megosztom önökkel.
Mit szólnak példának okáért ahhoz, hogy
- nagy valószínűséggel május 5-én, az M5-ön ugyan lemegy majd a film első része, – de a harmadik, meg a negyedik rész ettől még torzóban vannak – vagy ahogy régebben fogalmazták: „dobozban” hevernek -, mert nem volt/van pénz az utómunkálatukra, ami azért nem olyan nagyon meglepő,
- mert az első és a második részhez szükséges pénzt is különböző helyekről „kellett” összekalapoznia: NMHH Média Mecenatúra, illetőleg EMMI.
A vetítés után ismét összefutottam a rendezővel, de mivel nem éreztem akkor illendőnek az alábbi kérdésekről kifaggatnom öt, most önöknek teszem fel őket.
- Vajon feltűnt-e bárkinek, hogy egy félig-elkészült mű díszbemutatóján volt jelen?
- Ha igen, miért nem tették szóvá, ha nem, az hogyan lehetséges?
- Vajon tudtak-e erről azok a közéleti notabilitások, akik miatt félórát csúszott a premier?
- Vajon hogyan alszanak azoknak a szervezeteknek a vezetői, amelyek közül kettőt ugyan megneveztem, attól azonban akár ők, akár mások, mutathattak volna „érdeklődést” a sorozat további részei iránt?
- Vajon maradt-e hiányérzet abban a két Antallhoz köthető férfiban – milyen jól nézel ki, te is, mivel foglalkozol, nyugdíjas vagyok, és te, én még pár évig alkotmánybíró leszek -, akiknek a beszélgetését akaratlan csíptem el a mosdóban?
- Vajon mennyire lepődnének meg gazdáik viselkedésén azok a sofőrök, akik a szolgálati autókban, a volán mögött, szabálytalanul parkolva vártak kenyéradójukra az Uránia mozi előtt, fent a járdán?
- Vajon mit gondolhat magában minderről Antall József özvegye, aki a rendezőtől egy hatalmas csokrot kapott?
- És végül, de nem utolsósorban: tessék mondani, érdemes-e alámerülnöm, hogy kibekkeljem azt a kíméletlen utókort, amely képes volt így elbánni Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnökéről készült művel?
Ami magát a dokumentumfilm-sorozatot illeti, nos, annak első részét látva, tényleg tengernyi olyan életrajzi elemmel lettem gazdagabb, amelyekről „Az ismeretlen Antall József” című film nélkül nem szerezhettem volna tudomást, de sajnos, a második fejezet ebből a szempontból már hagyott maga után kívánnivalót.
Szóval…
