Ha nem értené a Fidesz néhány pitiáner akcióját, most elmagyarázom, mert én már rájöttem a lelki mozgatórugókra. Most szombaton megvilágosodtam. Egy hűvösvölgyi áruházban, egy igen nagy sor kellős közepén. Így történt.
A tömeg lassan hömpölyög előre. Araszolgatunk, amíg porszem nem kerül a gépezetbe. Élre áll az ősfideszes fia, aki persze már maga is fideszes. (Politikai tanácsadó volt a lelkem, de kapott zsírosabb állást, megmondóból megmondató ember lett.) Meg is mondja, peckesen, talán kicsit gőgösen is, éppen a pénztárost oktatja.
A sor áll, ő pöröl. Mert neki valamilyen kuponja van valamilyen női magazinból, ami érvényes valamilyen mosószerre, öblítőre. (Kaptam már én is ilyet, de már odahaza megmondtam, képtelen vagyok az ilyet beváltani.) Elmondanám neki, hogy ezek női ügyek, ne foglalkozzon az ilyenekkel, lássa be már inkább odahaza, férfiagy kevés a kuponnak megfelelő termék kiválasztásához. Porszívózás, vasalás, bármi jöhet (magam is #nőügyvagyok), de kuponok?
Messze van, sok a vásárló közöttünk, pedig felajánlanám neki azt is a szent haladás érdekében, hogy fizetem a különbözetet (legfeljebb 200 forint). Ennyiért én is lehetek nagyvonalú egy pártkatonával, de tök felesleges lenne.
Hallom, már azt mondja a pénztárosnak, ez elvi kérdés nála, mert
ami jár, az jár.
Már az áruház főnökét hívják a kasszához, ő is magyaráz. A dátum tényleg jó, de az nem mindegy, milyen a mosószer/öblítő kiszerelése (megmondtam előre, ezek női ügyek, le a kalappal előttük!). Fideszesem még morog, de vége, újra haladunk. Talán 10 perc volt az egész, de a hülyének is megérte.
Már én morgok. Ezek nemhogy a forintért, de a kuponért is lehajolnak, mert a tulajdonszerzés öröm. Ami jár, az jár.
