Senki ne higgye, hogy a miniszterelnököt megrettenti a globális tiltakozás, sőt, úgy érzi, most lett igazi világsztár, lubickol a boldogságban, élvezi a helyzetet, hogy elmondhatja: immár az egész világgal szemben megvédi a mi kis Magyarországunk érdekeit, az egész világra hat, a hatalom hatást jelent, és a közpénz hazakanalizálását és kanalazását.
Meg van hozzá az obligát tábor is, a régies budai szalon-antiszemitáktól a gyilkos, a szociális médián hízott, gyilkolni vágyó csürhéig, és az ország negyede tapsolni fog neki ehhez a lépéshez is, mert mindent bevesznek, mert ők is félnek a szabadságtól. Egyszóval a hiszti élteti, azt, hogy mindenki tiltakozik a CEU kinyírása ellen, hallatlanul élvezi, és úgy tesz tehát, mint aki megvédi a hazát. (Széky János szokásosan okos elemzését tartjuk a legvalószínűbb értelmezésnek, miszerint a magyar miniszterelnök az orosz medvét rángató Putyin intencióit követi, mert ez az egyetlen interpretáció, ami igazán érhetővé teszi az amúgy teljesen érthetetlent, hogy miért támad rá a mi molett, füllentős kis Mutyinunk a CEU-ra).
Ismét ott vagyunk láthatóak, megint a rossz oldalon, a hányatott és hánytató történelem újabb sötét fejezetét írva, ahol a szabadság, az egyén, az emberi jogok és a jogállam csak afféle liberális handabandának számítanak.
„Ha a hatalom ragaszkodik tervéhez, az nacionalista öngól volna, amiért hatalmas árat kell fizetni”, mondja a Standardban Shalini Randeria, a bécsi Embertudományi Intézet rektora, és ne legyen illúziónk: mi fogunk fizetni, nem ők, az ő anyagi biztonságukról már gondoskodtunk.
