Egy napsütéses márciusi délelőttön a svédországi Östersund városában Hayland hazafelé sétál a szupermarketből, amikor egy sarokra érve arra lesz figyelmes, hogy gyermekkori barátja, Klas – aki két éve Srí Lankára költözött és korábban a külvárosban lakott a nagyszülei kertes házában – egy ablakpucoló folyadékkal a kezében a szemközti ház ablakában áll világoskék garbóban, barnára sülten.
– Klas, te vagy az? – szólítja meg Hayland.
– Nahát, szervusz Hayland! – feleli Klas. – Én vagyok!
– Te nem Srí Lankán vagy, Klas?
– Hazajöttem, Hayland.
– Mikor, Klas?
– Tegnap, Hayland.
– És itt laksz, Klas?
– Nem lakom itt, Hayland. Srí Lankán lakom, csak elfogyott a pénzem, haza kellett jönnöm dolgozni.
– De mit keresel ott fönt, Klas?
– Hát dolgozom, Hayland.
– Nagyon örülök, hogy látlak, Klas. Milyen Srí Lankán?
– Nagyon jó, Hayland.
– És meddig maradsz?
– Gyűjtenem kell egy kis pénzt a következő évre. Sok munkát vállaltam. Le kell pucolnom ezt az ablakot, anyáméknál meg kell nyírnom a sövényt, aztán elviszem Inga néni kutyáját sétálni, és holnapután megyek vissza Srí Lankára.
