Szex receptre: és ki gondol a nőkre?

A német Zöld párt érdekes felvetéssel színesítette a közéletet. Nevezetesen azzal, hogy szociális alapon a beteg, illetve a rászoruló ezentúl nem csupán például otthoni ápolást, gyógyszertámogatást lehet igényelhet, hanem szexuális szolgáltatásokat is. Orvos írhatja fel (rendelheti el) a dolgot, az igénylőnek csak azt kell bizonyítani, hogy nem áll módjában fedezni a költségeket. (A prostitúció 2002 óta legális Németországban, a példa pedig az állítólag prímán működő norvég modell.) Az ötletet az adta állítólag, hogy túl sok a prostituált az idősotthonokban, és nagyon jót tesznek a szépkorúakkal.

Nos, számomra az ötlet több mint bizarr. És nem csak azért, mert eleve elítélem a prostitúciót, minden formáját. Nem fogadom el, hogy tárgyként kezelünk embereket, és nem fogadom el, hogy erre mindig szükség lesz. De tekintsünk el az elvi kifogásaimtól, nézzük a konkrét problémákat!

1. Ami úgy kezdődik , hogy felíratás, háziorvos satöbbi, az eleve melegágya a visszaéléseknek. Ne legyenek illúzióink, nem csupán hazánkban dívik a körbeudvarlás, lekenyerezés. Hirtelen nagyon meg fog nőni az ingyenszexet igénylők száma. Egyébként is, mennyi jövedelemhez kötnénk? Azt néznék, belefér-e az átlagos életvitelbe a kéjhölgyek tiszteletdíja? Mert az azért tény, hogy a hozzájuk járó férfiak eddig is ki tudták ezt valahogyan gazdálkodni.
2. Nagy kérdés, hogy a szexhez is ugyanolyan jogunk van-e, mint a lakhatáshoz, evéshez és alváshoz, illetve hogy ezt a jogunkat az állammal kellene-e érvényesíttetni. Ezzel ugyanis elismernénk, hogy szerintünk jó dolog a prostitúció, alapvető és emberi, támogatandó és bátorítandó. Szerintem ennek kimondása és deklarálása megengedhetetlen.
3. Mennyit számolhatnak el a szexmunkások? Extrának minősíthető, ha betegekkel és esetleg kevésbé higiénikus emberekkel kell szexelniük? Munkanélküli segély mellé jár a dolog esetleg, hogy növelje az önbecsülést? Tényleg és valóban a szexre csak és kizárólag egy olyan dologként tekintünk, ami testre és csak a testre vonatkozik? Ezen persze nem csodálkozom a pornó kultúrájában, de nem kívánom, hogy a felnövekvő, amúgy rengeteg frusztrációval küzdő nemzedék csak testi gyakorlatként tekintsen a szexre, és szükséges ügyre, aminek csak egy célja van: az állatias üzekedés, a gyors kielégülés.
4. Nem kérdés, hogy a szex egészséges. Itt is nagy érv ez. Igen ám, de biztos vagyok abban, hogy nem csupán az aktus része az, amitől olyan jó hatással van ránk, mert akkor elég lenne, ha mindenki magának elintézné a képernyő előtt. A jó szex attól jó, hogy megéljük közben, hogy szeretünk, szeretve és elfogadva vagyunk, átélhető az intimitás. Egy örömlány nemigen adja ezt meg senkinek. Ráadásul a tudósok között is nagy a vita arról, mennyire áll meg a lábán az időskori egészséges szex elmélete. (Az nem kérdés, hogy a párkapcsolatban megélt közös öröm edzi az immunrendszert, így „jó” a fertőzések ellen is, de ez megint az intimitás fontosságát húzza alá.) Sajnos társadalmunkban tabu az időskorúak szexualitása, nem beszélünk arról eleget, hogy igenis lehet örömteli szexuális életük a 85 felettieknek is. De nem prostituáltakkal! Ráadásul egy kutatás szerint a férfiaknak megsokszorozódik az esélye a szívinfarktusra, ha túlzottan teljesíteni akarnak. És a fizetett dologban igenis mutatni akarják (akár tengernyi Viagrával) hogy nekik ez megy szuperül!  Ám ahol megélik az érzéki kalandozásokat együtt, ott megfigyelhető, hogy igencsak jó hatással van az egészségre a jó szex. Van egy falu Olaszországban, Acciaroli, ahol minden tízedik ember száz éves is elmúlt már. Vizsgálták az életstílusukat, és meglepődve tapasztalták, hogy még száz körül is örömmel bújnak ágyba!
5. És végül a nagy-nagy-nagy kérdés: ki gondol a nőkre? Már megint azt kell megélnünk, hogy a politika (ami a köz lakmuszpapírja) a szexet kisajátítja a férfiaknak, mintha az ő privilégiumuk lenne. (Bár tény, hogy nyolcvanöt felett a férfiak negyedének, míg a nők mindössze 10 százalékának van testi aktus-élménye, és míg a férfiak több mint harminc, addig a nőknek mindössze hét százaléka gondol az ilyetén örömökre.) Nem hiszem, hogy a törvényhozók a hölgyek kielégülésére is gondot fordítanának. És ez nagy baj, uraim.