Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter november 25-én, Mezőtúron, a református kollégium felújított könyvtárának átadásán két tartópillért nevezett meg:
A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztyént és jó magyart nevelnek belőle
Ekkor én már teljesítettem, amire még májusban kért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, nevezetesen, hogy a közszolgálati médiaszerkesztő képzésük során oktassak helyzetgyakorlatot.
Szeptemberben tartottam meg az óráimat.
Októberben az egyetem illetékese ”leigazolt a GO felé”, engem pedig arról tájékoztatott, hogy kiállíthatom a számlámat, amit postafordultával azzal küldtek vissza, hogy amíg nem töltök ki néhány formanyomtatványt, addig nem áll módjukban utalni.
Arra talán még hajlandó lettem volna, hogy abból a célból szedjem elő az egyetemi diplomámat, hogy előbb beírjam a sorszámát, hogy utána másolatot készítsek róla, azonban mindettől elment a kedvem, amikor az alábbi nyilatkozat állta el az utam:
„alulírott ……………… (név, Kérjük, hogy nyomatott nagybetűkkel írják be a nevüket. Köszönjük szépen!) büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy büntetlen előéletű vagyok, nem állok tevékenység folytatást kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, melyre jelen megbízási jogviszony irányul, jelenleg nincs ellenem folyamatban büntető eljárás. Az e körben beállt változásról haladéktalanul tájékoztatom a megbízót.”
Telefonáltam, és azt szegeztem a kapcsolattartómnak, hogy jól látom-e, hogy a tanításhoz nem kellett nyilatkozatot tennem, erre csak most tartanak igényt, hogy eljött a fizetés ideje?
Kérdésemre, hogy „erkölcsi bizonyítvány” nélkül lehet-e tanítani, arra csak az anyagiak rendezésekor van-e szükségük, nem válaszolt. Azt mondta a referens, hogy rajtam kívül ez eddig senkit sem zavart.
Közel két órán át foglalkoztattam a telefonközpontost. A „kapcsoltak” egy dologban mutattak hasonlóságot: valamennyien kisembernek mondták magukat, és elhárították egyébként jogosnak mondott kérdésemet.
A Titkárságon azt közölték velem, hogy a dékán csak e-mailekre szokott reagálni, ezért november 30-án megírtam neki az elérhetőségemet. Azóta sem hívott, én pedig nem számláztam. December 12-én arra kért e-mailben a kapcsolattartóm, hogy töltsem ki az eredménylapot, hogy a tanítványaim eredményesen levizsgázhassanak.
Mostantól egy olyan büntetlen előéletű óraadó tanárként könyveljenek el – mivel elfelejtett velem időben szerződést kötni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem -, aki a pénztárnál, mocskos anyagaik kedvéért nem hajlandó – utólag – az „erkölcsi bizonyítványáról” gondoskodni.
Arra sarkall az öntudatom, hogy ha a tanítás előtt nem kellett papír, akkor utána se tartsanak rá igényt.
Hogy a kormánnyal miért nem vitatkozom hasonló elánnal? Mert az óráim során még nem lehettem tisztában a velem szemben támasztott elvárásukkal.
Ezek azonban valójában teljesen lényegtelen dolgok. Igazán a tanítványaim érdekelnek/foglalkoztatnak. Az, hogy vajon megértik-e a tettem okát? Hogy meg fognak-e róni, amiért az útszélen hagytam őket, vagy megértik az üzenetem.
