Az elmúlt hónapokban rengeteg érv elhangozott azzal kapcsolatban, hogy miért tanácsos a vasárnapi népszavazáson nemmel szavazni, de arról is nagyon sokan értekeztek, hogy miért helyesebb inkább az egész voksolást bojkottálni, esetleg érvénytelenül szavazni. Bár az igen mellett is sokan kiálltak itthon (például Ádám Zoltán, Ceglédi Zoltán, Horn Gábor, Mellár Tamás, Nádasdy Ádám, Petőcz György stb.), és az európai liberálisok is ide tették le a voksukat, a kampányban talán legkevésbé az igen mellett szóló érvek jelenhettek meg.
A nyilvánosságban különösen kevéssé hallatszik az igen-párti álláspont, hiszen a közmédia hirdetéseiben egyáltalán nem engedték megjeleníteni a diszkriminatív szabályozás miatt. A Liberális Pártot leszámítva gyakorlatilag senki sem buzdította a választópolgárokat arra, hogy menjenek el szavazni, érvényes szavazatot adjanak le, és a nem helyett az igen mellé tegyék az ikszet.
A kormány álláspontja a menekültekkel kapcsolatban embertelen, a szinte korlátlan milliárdokból folytatott kormányzati kampány indulat- és gyűlöletkeltő, a népszavazásra feltett kérdés pedig értelmetlen, ezért semmiképpen nem szavazok nemmel – mondják nem kevesen, majd hozzáteszik: – De erre a kérdésre igennel sem lehet szavazni. Attól még, hogy a kormánnyal és a módszereivel nem értek egyet, nem szeretném, ha túl sok (muszlim) bevándorló érkezne Magyarországra, valamint azt sem támogathatom, hogy az Európai Unió döntsön erről a kérdésről helyettünk.
Ezért a legjobb válasz a távolmaradás vagy az érvénytelen szavazat – vonják le a következtetést, amelyben megerősíti őket az a tény, hogy a népszavazásnak semmilyen jogkövetkezménye nem lesz, ezért voltaképpen az egész referendum értelmetlen.
Én viszont azt javaslom, hogy mindenekelőtt olvassuk el a népszavazásra feltett kérdést:
Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
Ez a mondat szerepel majd a szavazólapon, erről a kérdésről fogunk most vasárnap dönteni. A különféle megnyilatkozásokat olvasva, hihetetlen, hogy mennyi mindent látnak bele némelyek ebbe a kérdésbe – reményeiket vagy félelmeiket követve. Egyesek szerint egyenesen a keresztény európai civilizáció megmentéséről szavazunk, mások szerint ez a voksolás tartja majd vissza a nőket megerőszakolni akaró „migránshordákat”, de szinte mindenki azt gondolja, hogy vasárnap valamilyen módon a menekültekről és a bevándorlásról döntünk.
Ha vasárnap az összes szavazásra jogosult polgár az urnák elé járulna, és valamennyien nemmel szavaznának, akkor is születhetne olyan uniós döntés, amelynek következményeként menekültek érkeznek hozzánk más európai országból. Azért születhetne ilyen döntés, mert az uniós szerződés aláírásakor vállaltuk, hogy bizonyos mértékig lemondunk az önrendelkezésünkről az európai integráció érdekében.
A mostanában sokat hangoztatott érv, miszerint a népszavazáson a szuverenitásunk a tét, azért hamis, mert annál lényegesen fontosabb ügyekben is lemondtunk a teljes nemzeti önrendelkezésről, mint 1294 menedékkérelmi eljárás tisztességes lefolytatása. Az élet millió területén születnek uniós szinten döntések – a Magyar Országgyűlés hozzájárulása nélkül.
Egy éve Orbán Viktor még a halálbüntetés visszaállításának lehetőségével játszadozott. Végül el kellett vetnie az ötletet, mert az uniós csatlakozáskor lemondtunk arról a jogról, hogy a halálbüntetés bevezetéséről a Magyar Országgyűlés döntsön. Az utóbbi években a Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárások végeláthatatlan sora mutatja, mennyi ügyben nem a magyar parlament mondja ki a végső szót. Ezt nevezik Európai Uniónak. Ha az Európa Tanácsban úgy határoznának – Orbán Viktor egyetértő vagy ellenző szavazata mellett – hogy a menekültválság közös megoldása érdekében minden országnak le kell folytatnia valamennyi menedékkérelmi eljárást, akkor ezt Magyarországnak el kell fogadnia, már amennyiben érvényesnek tartja az uniós szerződést és fenn kívánja tartani a tagságát.
Ennek értelmében, a népszavazási kérdés egész pontosan így hangzik: Akarja-e, hogy Magyarország változatlanul az Európai Unió tagja legyen és az uniós szerződés továbbra is érvényes maradjon, még ha ennek következtében esetleg 1294 menedékkérelmi eljárást kell lefolytatni?
A Liberálisok erre a kérdésre azt válaszolják, hogy igen. Azért kell a bojkott helyett vasárnap igennel szavazni, mert ezzel az uniós tagságunkra mondunk igent. A nem ugyanis azt jelenti, hogy vagy módosítani kell az uniós szerződést vagy ha ez nem sikerül, akkor ki kell lépni az unióból. Bár a népszavazásnak közvetlen jogi következménye valóban nem lesz, de minden egyes nem szavazatot úgy fog értelmezni a kormány, mint egy felhatalmazást az uniótól való elszakadásra. Minden egyes leadott igen szavazat ezt a felhatalmazást gyengíti és az uniós tagságunkat erősíti.
Valószínűleg alkotmányt és törvényeket akar majd módosítani a referendum után a Fidesz, akár érvényes lesz, akár nem. Az érvényesség nem számít, hiszen a szándékaik megvalósításához bármikor meg tudják teremteni a parlamenti 2/3-ot.
Meggyőződésem, hogy a humanista elvekből sem következhet más, mint a háború elől menekülőkkel való emberséges bánásmód. A segítségnyújtás mikéntjéről persze lehet értelmes vitákat folytatni. Nem könnyű megválaszolni, hogy hány embert milyen módon mennyi időre szükséges befogadni. A biztonságpolitikai összefüggések és a társadalmi integráció nehézségei valóban szülhetnek aggodalmat és félelmet. De a kormány népszavazása ezek közül egyetlen egy problémát sem kezel. Ehelyett tesz egy jelentős lépést az unió elhagyása és Európa gyengítése felé.
A rendszerváltás a négy igenes népszavazással kezdődött. Most csak egyetlen igenre van szükség ahhoz, hogy a rendszerváltás álma ne legyen az enyészeté hosszú időre.
Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke
