Csak szólok, hogy van olyan, amikor lehet együtt emlegetni Viktort és Lőrincet. Pont ma! (Egyébként ez kevésbé ajánlott!) Persze ne feledkezzenek meg a többiekről (Albertek, Alpárok, Bertinák, Enzók, Larinák, Oféliák, Romuluszok, Tárkányok, Viktorinák) sem!
Mivel az idő elég ramaty, olvasson, aki teheti! Egy igazi névnapi köszöntéshez az ajánlott irodalom nem is lehet más, mint Jaroslav Hašek (Gyakornokhalál a Kobkán-cégnél).
Ha munkás a hétfő és nincs ideje olvasni, röviden a történet. A Kobkán szállítmányozó cég tulajdonosa neve napjára egy eredeti jókívánságot szeretett volna az újságban ismerőseitől, barátaitól, beosztottaitól. Csak úgy, spontán módon. Minden költséget ő állt volna, de a gratulációt szállítmányozó stílusban kérte, hogy az olvasók még évek múlva is emlékezzenek a névnapjára. A feladattal sorra bízta meg a gyakornokait, titoktartást fogadtatott velük, felmentette őket a munka alól. Hiába. A gyakornokok sorra adták fel. Az utolsó már sejtette, hogy valami szörnyűség vár rá. Dacolt és a bolondok házába került, ahol orvosai lemondtak gyógyulásáról. A szállítmányozó névnapi gratuláció nem jelent meg, új gyakornokokat vettek fel a céghez.
De vissza szeptember 5-éhez, amely a hagyomány szerint rontónap. A dinnye ízetlenné válik, a fás növény megáll a fejlődésben, a kígyó az odvába bújik (bármit is jelentsen ez). Az MTVA archívuma arra is emlékeztet, hogy az ENSZ-közgyűlés – magyar kezdeményezésre – Kalkuttai Teréz anya halálának napját a jótékonyság világnapjává nyilvánította. 2016-ból még 117 nap van hátra.
