Ritkán rakok ki recepteket, mert az interneten szinte már minden megtalálható, de ennek a fenséges vukovári brokkolikrémlevesnek nem találtam nyomát. Én először egy esős augusztusi délutánon kóstoltam a vukovári Duna-parton, nem messze Tuđman szobrától egy olyan igazi vukovári kiülős helyen, a rommá lőtt Dunav Hotel közelében, aminek tetején gyökeret eresztettek a fák, és a Szerbiára néző lakosztályokat varjak és hollók lakják.
Ezt a levest – bár csak a vukovári éttermekben szolgálják fel olyan igazi vukovárosan -, aki bátor otthon is megpróbálhatja elkészíteni. Én korán ki szoktam menni az Aldiba, hogy az őstermelőktől vásároljam meg a hozzávalókat. Van, aki Maggi nénire esküszik, van, aki Knorr bácsira, én inkább Knorr bácsinál vásárolok.
Otthon vizet forralok. A tasak tartalmát fél liter forrásban lévő vízbe öntöm, ugyanúgy, ahogy a hagyományos brokkolikrémleves készítésekor szoktam, de – és itt jön a lényeg -, állandó kevergetés helyett csak néha, finoman és óvatosan kevergetek egyet-egyet rajta. Nagyon nehéz eltalálni a jó arányt, hogy a leves lágy és krémes, de az alja kellemesen csomós maradjon. “Taknyos, mint a brokkolileves”- tartja a vukovári közmondás az olyan emberről, aki mindenhez ért, okos, szép, tehetséges, bátor, erős.
A kész levest még forrón mélytányérba öntöm, a taknyos részét hagyom leülepedni, majd azonnal tálalom.
Jó étvágyat hozzá!
