Esterházy hiánya és a diktatúra mérése

A hiány felmérése címmel Esterházy Péter-emlékülést rendeznek pénteken a Gólyavárban. A szervezők szerint az a hiány, ami a magyar irodalmat és közéletet érte az író halálával, még alig felbecsülhető. Én magamban már felmértem és olyankor is érzem, amikor csak százalékokat látok korrupcióról, vagy arról, hogy hányan érzik úgy, beköszöntött a diktatúra.

Ez itt tehát részemről egy hiánypótlás a Medián-mérés margójára, mert az Egy kékharisnya feljegyzéseiből nemcsak egy Fradi-vereségre találok választ, hanem arra is, mennyire veszélyes egy diktatúra.

Távolabbról azt lehetett hinni, hogy a lágy diktatúra az nem diktatúra, az valami olyasmi, mint a demokrácia, csak a szabadsága foka nem 100 vagy 99, hanem mondjuk 43. De lesz majd 51 is. Ez tévedés, a lágy diktatúra is diktatúra, a szabadságfoka 0, nincs benne szabadság, csupán mozgástér. (Ami persze nagy szó, hisz magára valamit adó, rendes diktatúrában kuss van, nem mozgástér.) Szabadság helyett szabadságok. 

Esterházy Péter szerint a diktatúra legádázabb ellensége az emlékezet. Nagyon szeretném tudni, mit írna most, amikor a megkérdezettek 20 százaléka a diktatúra kifejezéssel tartja leginkább leírhatónak a rendszert, amit 9 százalék nevez a nemzet együttműködésének.