Tamás Gáspár Miklós kiosztotta Szél Bernadettet, aki elment Tusványosra és mondott, amit mondott. TGM meg azzal verte ki a biztosítékot, hogy egyáltalán szóba állt egy Habony-lappal. Mondott, amit mondott, kit érdekel. Az LMP társelnöke aztán ugyanúgy magyarázkodhatott, mint a Quimby, amely találóan meg is fogalmazta, hogy bizony beleléptek a szarba a tusványosi zenéléssel.
Itt azonban úgy tűnik, már lehetetlen, elkerülhetetlen nem szarba lépni. Posványos.
Mert senki nem csinál semmit, de mindenki gyűlöli a másikat. Valamiért ennyit jelent magyarnak lenni. Aki nem szereti a pártosított érzelmeket az pártatlanul gyűlöli azokat, akik ragaszkodnak hozzá. Talán leginkább nem a migránsoktól meg a töketlen EU-tól kellene félnünk, hanem saját magunktól, mivel gyakorlatilag 2016-ra a magyarok körbeszarták egymást.
