Tóbiás leváltásával üzent az MSZP-tagság: nincs több türelem

Új pártelnököt és választmányi elnököt választott az MSZP: a jövőben a Tóbiás-Botka páros helyett a Molnár-Hiller duó vezeti a legnagyobb baloldali pártot. A párton belüli elégedetlenséget és feszültséget jól jelezte, hogy négyen is elindultak az elnöki posztért és hogy a kongresszus a sajtó teljes kizárásával, zárt ajtók mögött zajlott.

A négy jelölt között sokkal inkább stílusbeli, mint tartalmi különbségek voltak, az első forduló eredménye alapján a küldöttek nem díjazták Szanyi Tibor éles, a párton belüli kollaboránsokról tett nyilatkozatait, ugyanis az előzetes várakozásokhoz képest csak negyedik helyre futott be, a leadott szavazatok 14 százalékával. A későbbi győztes Molnár Gyula már az első fordulóban is vezetett és Hiller István 60-40 arányú győzelme Botka László felett már sejtetni engedte a kihívó győzelmét a regnáló elnökkel szemben. A második fordulóban Molnár az érvényes szavazatok 57 százalékával le is győzte Tóbiás Józsefet –

az újítás iránti vágy tehát összességében győzött, elsöprő vagy egyértelmű helyzetről ugyanakkor korántsem beszélhetünk.

Bár nem látszik olyan szintű ellenségeskedés a Tóbiás illetve a Molnár Gyula-féle csapat mögött, ami mondjuk kiválással fenyegetne, a párt ilyen arányú megosztottsága egyáltalán nem biztosíték arra, hogy a következő két évben zavartalanul vezesse a pártot az új elnök.

Egy fontos pozíciót ugyanakkor megtartott a régi vezetés: az alelnöki küzdelemben a pécsi Tóth Bertalan nem tudta legyőzni Gőgös Zoltánt – a földügyet sikerre vivő képviselő megőrizte helyét. Az új elnökség első politikai kihívása várhatóan a földkérdésben kiírt népszavazás lesz – amennyiben a bemutatott aláírások száma ténylegesen eléri a kétszáz ezret. Az eredetileg három téma egyre szűkült, miután a boltzárban a kormány visszakozott, míg a bérplafonra nem sikerült megfelelő számú aláírást összegyűjteni – erősen kérdéses, hogy kizárólag a földügyre el lehet-e vinni négymillió embert.

Az ősz tehát rögtön komoly szervezeti kihívás elé állítja az új vezetést, egy esetleges kudarc pedig 2016 végére még könnyen okozhat pánikot a pártban. Gyurcsány stílusa komoly kihívás

Molnár Gyula nincs könnyű helyzetben, ahogy elődje sem volt abban 2014 közepén, mikor két választási vereség után átvette a pártot. A „valami más” ígérete hagyományosan erős az MSZP-ben, és Molnár az elmúlt három hónapban aktivitásával és a vidéki szervezetek végig járásával sikeresen teremtette meg ezt a narratívát magáról (némiképp hasonló ez Gyurcsány Ferenc 2004-es belső kampányához, ami végül a miniszterelnökséghez juttatta).

Tartalmi különbségeket ugyanakkor kevésbé fogalmazott meg Molnár: nyugati értékek iránti elkötelezettség, a gazdaság és jogállam helyreállítása, szegénység felszámolása, nyitás a civilek/szakszervezetek/értelmiség felé – ezt szinte bármelyik ellenzéki politikus programjában olvashatnánk (még csak nem is kell szűkíteni a szocialista párt politikusaira). Noha a kezdeti nehézségek – például a 2014-es főpolgármesteri káosz – után Tóbiás vezetésével az MSZP több időközi győzelmet is szerzett, ráadásul megőrizte első helyét a baloldali pártok között, a párt tagsága nem látta benne a 2018-as győzelem kulcsát: sem azt, hogy vezetésével növekedni tudna a párt, sem azt, hogy világos és követhető szövetségi politikával rendelkezne. Utóbbi épp a kampányfinisben kapott súlyos sebet: a Fidesszel és DK-val szemben is elveszített dunaújvárosi választás, majd az azt követő vita a helyi szervezettel egyaránt azt mutatta, hogy Tóbiás nem képes egy ilyen választási szituációt magabiztosan kezelni.

Tény az is, hogy Gyurcsány agresszív stílusa komoly kihívás: őszöd tízéves évfordulója, az említett dunaújvárosi kampány vagy az a tény, hogy a kongresszus délelőttjén elemezte a baloldal helyzetét – és lényegében saját pártját nevezte Horn Gyula örökösének – azt jelzi, hogy a DK felől nem fog enyhülni a nyomás. 

Molnár Gyula helyzetét nehezíti, hogy a szocialista párt elnöke lesz az egyetlen pártvezető, aki nem tagja az országgyűlésnek, nem tud részt venni a parlamenti munkában és kérdéses, hogy a frakció mennyire lesz hajlandó Molnár akaratának megfelelően dolgozni. Még ha a parlament jelentősége csökkent is az elmúlt évek során, a Fidesz törvényjavaslataihoz való viszony, a kétharmados törvények vagy épp bizonyos személyi döntések kapcsán az MSZP frakció szerepe döntő lehet, ráadásul ezek országos politikai ügyek. Úgy tűnik, hogy Molnár egyelőre lehetőségként tekint erre és a tagsággal, illetve a választókkal való találkozást helyezi előtérbe, míg azonban egy elnökjelölti kampányban ki lehet kerülni a parlamenti ügyekre való reakciót, elnökként erre nincs mód.

Hiller és Molnár, mint támadási felület

Másik nehézség, hogy míg a Tóbiás-Botka páros személyükben is távol állt a 2010 előtti kormányzástól, Hiller István az „elmúlt nyolc év” emblematikus szereplője: pártelnök és miniszter is volt, ráadásul mindkét szerepben Gyurcsány Ferenc mellett. Molnár Gyulát pedig ugyan jogerősen felmentették az őt ért vádak alól, az MSZP korrupciós megítélésének javításában a személye egészen biztosan nem segít, sokkal inkább támadási felület a Fidesz vagy akár más ellenzéki párt számára. Noha jogos lehet az az igény, hogy egy párt nem lehet a múlt fogja, kérdéses, hogy a 2010 előtti időszak vádjaival való szakítást mennyire segíti, ha e korszak meghatározó politikusait rehabilitálja a pártelit, ahelyett, hogy fiatal, de a múltat vállaló politikusok felé fordulnának.

A szombati kongresszustól valószínűleg senki nem várt csodát: sem az elégedetlenség nem volt ilyen szinten, sem a kihívók nem mutattak olyan különbözőséget, ami ezt indokolta volna. Az MSZP tagságának döntése irányváltás és lehetőségkeresés arra, hogy a párt az eddiginél karakteresebb politizálást mutasson be. Egy újonnan megválasztott elnök rövidtávon mindenképp lehetőség arra, hogy egy párt újra pozícionálja magát a választók és a szövetségesek felé: a következő hónapokban meglátjuk, hogyan megy ez a Molnár-Hiller kettősnek. Tóbiás leváltása ugyanakkor figyelmeztető jel arra, hogy a tagság továbbra sem türelmes saját vezetésével szemben.