A válogatott 44 év után jutott ki nagy világeseményre, és ha ez még nem lenne elég ok az ünneplésre, a csapat az első meccsén megverte a jóval esélyesebbnek tartott osztrákokat. A kétgólos győzelemnek köszönhetően az első forduló után a magyarok vezetik az EB F-csoportját. Azt gondolná az ember, hogy egy ekkora siker már elég lehet ahhoz, hogy ha csak pár napra is, de ez a kis ország úgy viselkedjen, mintha egyébként nem egy nagyon szomorú, keserű hely lenne.
Ezeket a szavakat gépelték le Orbán-gyűlölettől remegő ujjakkal azok a kommentelők, akik minden győzelmet ünneplőben potenciális fideszes huligánt láttak. A győzelem óta a rengeteg örömködő bejegyzés mellett megjelentek azok vélemények is, amelyek kifejezetten csalódottak, amiért győzött a magyar csapat.
De miért nem lehet örülni?
Sok hozzászólásból az sejlik ki, hogy azért nem szabad a válogatottat ünnepelni, mert akkor gyakorlatilag legitimáljuk Orbán Viktor irreális stadionköltéseit. Ez az érv egyébként még akár elfogadható is lenne, a baj csak az, hogy nincs kimutatható összefüggés a Fidesz pénzpumpája és a magyar csapat szereplése között. Sokan ilyenkor vágnának közbe, hogy igen ám, de Orbán majd azt fogja mondani, hogy ez az ő sikerük.
Ez pedig azért hülye indok a magyarellenességre, mert a Fidesz kommunikációját ismerve azon is csodálkozhatunk, hogy a kormány még nem állított minden reggeli szarás mellé nemzeti kulabiztost, akinek az lenne a dolga, hogy konstatálja a legújabb magyar sikert. Ezek alapján miért pont az Eb-szereplés maradna ki a propaganda látóköréből?
Az átpolitizált valóság megnyomorít
Hosszú távon nagyon súlyos következményei lehetnek annak, ha az ember, vagy bővebb értelemben a társadalom, mindig, minden helyzetben politikai szempontok szerint értelmez eseményeket. A válogatottnak politikai indokból nem szurkolni olyan, mint utálni a saját születendő gyermekünket, mert statisztikailag van rá esély, hogy fideszes lesz. Ijesztően hangzik, de akik most elvakultan gyűlölködnek, azok már ráléptek erre az útra.
