Igazatok van, nagyon is igazatok van. Épp ezért arra gondoltam, elkezdem lajtstromba szedni mindazokat a rólam írt „gondolatokat”, melyek képesek voltak agyatokból fakadni, csak tiszta forrásból, a patakvér ütőeréből. Ez az írásom Nektek köszönhető. Szenvedélyes gyűjtő lettem: összegyűjtöttem a legocsmányabb kommentjeiteket, és arra gondoltam, egyszer majd tükörként tartom elétek, ha kötetbe szerkesztem az elmúlt években megjelent publicisztikáimat. Komment nélkül odaemelem írásaim mellé a kommentjeiteket, meg a neveteket, hogy minden olvasóm tudja, kiknek az agyában születnek ilyen elmés gyönyörűségek. Kommentjeitekből tudtam meg, ki is vagyok én valójában. Ez az első összegzés. Amit tavaly, év elején írtatok, egésszé szövöm, egyfajta önvallomásként, és ezután, ha gyalázkodni akartok, nem kell a szavakkal küzdenetek, elég, ha ebből kiemeltek egy-két mondatot, és már kész is a ragyogó, nyomdafestéket hol tűrő, hol nem tűrő kommentetek. Akkor hát kezdődjék közös játékunk első része:
Először is elfogyott a Soros-pénz, megszolgálom a következő részletet. Arról persze én, a nagyék Bandókája is kussolok, és a többi hozzám hasonló lény, hogy kik is tették bűzőssé az életterét! Ők saját maguk tették azzá, amit most már nem tudnak elviselni!
És ha én így gondolom, Nagyék Bandója, akkor elmegyek ebből az országból egy másikba, ahol majd nem kell a trágyadomb bűzét szaglásznom. Itt sem kellene, de én, a cimborátok, annak a trágyadombnak a tetején kukorékolok, melynek nem bírom a bűzét! Tudom, nem kellene állandóan, hangulatomtól, netán a fizetésemtől függően ott fészkelnem! De hát sajna így van ez, embernek galád, magyarnak alkalmatlan vagyok!
Szegény vagyok, akinek elment az esze. Esetleg nem is volt nekem sohasem. Nagy bunkó vagyok, aki megszólalt, de minek? Egy kicsit bántom a Simicska Lajost, aztán korbácsolom ORBÁNT, ahogy szoktam, a fajtám szokása. Lefutott humorista vagyok, a kutyának nem kellek.
Miért? Kérdem magamtól, ki a franc vagyok én? Vagy az a baj, hogy az említett szemétdombon nem kukorékolok, mert hát azt már úgy megszoktam? Legalább a múltat ne hazudnám szét! Ez az ország az elmúlt száz évben kétszer indult meg felfelé 98-2002 és 2010-ben, nekem és bandámnak minden igyekezete ellenére! Ezt már nem engedik tönkretenni! Az ő orrukat meg az én bűzöm facsarja. Hazátlan tolvaj vagyok, azaz banda!
A régi érában még a csapból is én folytam, most meg a kutyának sem kellek. El kell ismernem, hogy a szűk látókörű gondolkodásom alapján mégiscsak egy igazi kocsmatöltelék vagyok. Bár még azok között is a többség tiszteli egymást, szomszédját, népét, nemzetét. Sőt még a választott tisztségviselőit is. Így van ez más nemzeteknél is. Szerencsére én ma már senki vagyok. Soha nem is voltam valaki, inkább egy valami!
Egyébként egy parodista vagyok, aki a kormány kritizálásából élek, nem a nyalásából. Csak a jelenlegi helyzetben óvatosan kell ezzel bánnom, mert az emberek az igazságot kevésbé, a hazugságot jobban elfogadják. Ha így van, akkor nekem is szerepem van abban, hogy az ország „szar”. Tudnom illik: nem az ország mocskos, szemét, mert az ország mi vagyunk, az ÁLLAMPOLGÁRAI! A mocskos, szemét én vagyok, aki így nyilvánulok meg! Gyugyó megmondta, hogy el lehet menni! Hát rajta, indulok! Viszem magammal Szél Bernadettet is, mert egy vitorlában szelelek vele. Egyáltalán: ki vagyok én, akit sosem tartott senki humoristának, mert annak nem voltam elég humoros, még számomra sem. Ja, és összekeverem az országot a politikai-gazdasági fertővel! Sose szeretett senki, mert „proletárköltő” voltam”, az átkosban sem! Hofi briliáns humorát alulról sem közelítettem meg!
Az a baj, hogy fáj a fogam egy zsíros képviselői állásra! Ezért dörgölőzöm az ellenzékhez ezzel a szégyenteljes stílussal! Ha pedig lemocskozom a hazámat, akkor én egy mocsok vagyok! A szocialisták regnálása idején nem voltam ilyen finnyás a hatalommal szemben, így nagyon kilóg a lólábam. A primitívségem pedig lehangoló. Öregségemre meghülyültem!
Kisbandó vagyok, és igen, ha nem szólaltam volna meg, okosabb lettem volna. Én csak azt nem értem, ha ilyen mocskolódó vagyok, miért nem jelentenek fel? Ha más haszna nem lenne, csak az, hogy míg a tárgyalásokra járok, addig sem tudok szemétkedni, az a pár százezer Ft-os büntetés lehet, érzékenyebben érintene engem, az olyan kevésbé foglalkoztatott humoristát, mint amilyen én vagyok!
Sajnos elfogyott a lé, az előtt se bírtak engem, az uborka fára felmászott senkit, mindig szar volt a nyöszörgésem, most is az! Nem én vagyok az egyetlen „kiemelkedő tehetség”, aki koldusbotra került. Éhezem, én csóró, és azt hiszem, hogy majd a politika (az enyém!) felkarol, és nem csak zsíros-deszkára futja majd. Nem véletlen, hogy pont most kerültem elő a nagy nihilből! Olyan vagyok én is, mint az a rumnyi alternatív miniszterelnök Dopemann. Az is egy csúcs, mint én is.
Nekem, Nagyék Bandójának a helyem a diliházban lenne! Sajnos azt sem tudom, mennyit fizetnek mostanság nekem ezekért az agymenéseimért? Már az is gyalázat, hogy van, aki közzéteszi az írásaimat!
Agy Bandó András vagyok! De tényleg: nem vagyok én szenilis? Sosem voltam igazi humorista, csak a kommunistaszocialistabolsevista barátokat képviseltem! Én nem hasonlíthatom magamat hofi gézához //isten nyugosztalja//. Életemben csak magammal törődtem, le se szartam a köznépet, csak a zsozsót vágtam zsebre!
Én nem vagyok művész, csak szerettem volna az lenni! Olyan vagyok, mint tamás gáspár miklós: soha nem szerettem dolgozni! Az öszödi böszmének a “segg nyalója” vagyok!
Öregkoromra teljesen elment az eszem, tombol bennem a szenilitás! Ha nekem ilyen ez az ország, akkor vajon miért élek itt, miért nem takarodok a büdös francba! Ripacs is csak ezen a trágyadombon lehettem!
Régen se voltam valami vicces, de tudják honnan jöttem, és azt is, hová megyek. Már nem nyomják a mutogatós vicceimet, a szöllőt kellene egy kicsit megcukrozni. Nem megy már a ripacskodás. Most a politikában is le akarom járatni magam. Maradjak inkább már a kaptafám mentén. Nem vagyok több mint T. Ripacs elvtárs! Mesélgessek inkább vicceseket az ovisoknak, oszt annyi! Abból is el lehet éldegélnem, ha már többre nem futja nekem.
Nem értem, hogy lehet, hogy beleugatok a „rohadt árú” mások levelezésébe! Szemétbe velem! Humortalan humorista. Vagyok, jó leszek politikusnak. Sajnos megélhetési humorista lettem. A régi műsoraimban egész más voltam. Na, persze, akkor a megrendelés is más volt. Ezen is jót nevettek, vidéki író vagyok, és amit itt összevissza hablatyolok az már orvosi eset, irány a kórház, a zárt osztály, örökre. Azt se tudom, ki fizet ezért a szemét írásaimért? Túl sok volt a vodka! Akkor böfögök mindig ilyen faszságokat! Voltam IQ mérésen? Voltam, de hát hogy férnék én be 168-cal olyan társaságba, amelyiknek az IQ-ja megegyezik a testhőmérsékletével? Nem aggódom, a kutyát nem érdekli, amit rajzolok, és majd elmúlik! Kialuszom! Pénzt kapok ezekért a firkálmányokért. Kb. 20 évig csöndben voltam, most az új, új gyerek miatt csinálom ezt az ócska és undorító firkálást. Az OPNI-ból szabadultam, mit tegyek, kiengedtek! Ennyi baromságot rég írtam! Igaz, hogy humorista vagyok, akkor most nevessenek! Rajta!
Nagyék agyhalott Bandója vagyok! Két dolog lehetséges, 1: én valóban egy szellemileg kiürült tahó vagyok! 2: Taplóka vagyok, mert van egy un. személyi igazolványom, amit egy magyar közigazgatási irodában állítottak ki, de korántsem jelenti azt, hogy én magyar lennék! Én és a pallérozottság, az két különálló fogalom, mint Makó Jeruzsálemtől. Egy olyan szarszájú mocsadék mint én is, gyúrcsótány cimborámmal együtt, akik a hazánkat (?) olyan szavakkal, jelzőkkel illetik, mint mi ketten, embernek aljasak vagyunk, magyarnak alkalmatlanok! Tudásom még felfedezésre vár, oly mélységes és sötét, akár a tengerfenék. Nem is tudom, magamtól vagy nekifutásból vagyok ennyire hülye? Amióta bezárták az OPNI-t, orvos se látott. Ó, ha bennem az értelem szikrája lenne, vulkáni lávaként ömlenék a tudatlanok világára. Tudatlanságom rohama ellen, lájk ágyúkat szegezek. De csak óvatosan, nehogy fejem a tudásom súlya lehúzza annyira, hogy még majd hasra essek! Szavaim bármely elmegyógyintézet kiváló remekreklám szövege lehetne a TV csatornák fő műsoridejében. Az én tudatlanságom előtt kalapot emelnek, ily választékosan egyedül én tudom leírni agylágyulásom történetét, más sem tudná ékesszólóbban!
Magamról színesen élcelődve mondhatom, írhatom, terjeszthetem fentieket, de másoknak nem engedem! Nagyjából ezeket mondtam volna, ha lenne bennem egy csöpp szellem s némi ész. De szellem! Szánalmas bohóc vagyok, s netán ha egy szobrász megmintázná a butaságot, egy festő a tudatlanságot, modellt állhatnék hozzá! Engem műveltségben, irodalmi pallérozottságban bárhol, bármikor lesöpörnek, mint Hanzi a hamut arról a bizonyos kemencéről! Olyan jó tudni, amikor magamról elmélkedem, hogy egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész! – ez az én szlogenem! Ennek hatására agyalok olyanokat, ami igazolja szellemi fogyatékos voltomat.
Csak azt nem értem, amikor az átkosban nagyon jól ment nekem, miért nem szólaltam meg, vagy itt van a szemkilövető Pápai Proli, amikor ő volt hatalmon, vajon miért nem szólaltam meg?
Mi közöm hozzá, hogy ki mit csinál. Nem az én zsebemből fizetik az ottani fejlesztéseket. Ha a parlamentnek nincs hozzászólása, nekem miért van? Jó lenne, ha elülnék, és nem fecsegnék sokszor a süket dumámmal. Egy barom vagyok. Nem kaptam pénzt az egyik párttól, hát átálltam a másikhoz. Semminek sem vagyok jó. Csak úgy sistereg bennem a gyűlölet, és ki tudja, miért lettem megkeseredett humorista, aki soha életemben nem voltam se humoros, se szellemes, és még csak vicces sem. Nem bírom elviselni, hogy nem az történik, amit annyira, de annyira szeretnék. Mit is? Én, a semmi se jó, és miért így, és miért nem úgy, miért ezt, és miért nem azt, mantrájában vergődő író nyugodjak már le a pi..ba! Egy faszkalap vagyok, akinek mindenbe bele kell, hogy szóljak? Mi a jó qrva anyámat akarok? Változtatni? Jó. Változtassak, de ne csináljak hülyét az emberekből!
(Vége az első résznek! Folytatása következik!)
