Egy erős, fejlett országot onnan lehet felismerni, hogy törődik az állampolgáraival, a kicsivel ugyanúgy, mint a naggyal. Egy ilyen, európai értelemben vett európai állam nem csak akkor segít, ha egy nagy ellenzéki párttal kell felvenni a versenyt, hogy a kisember is hallathassa a hangját a nemzet előtt. Segít akkor is, ha az állampolgárok mindennapi, apró-cseprő tennivalóit kell megkönnyíteni.
A nagymamám például nagyon hálás a magyar államnak, aminek több oka is van, mindjárt mondom őket. Egyrészt ugye a rezsi, azért az mégiscsak olcsóbb lett, sőt, utoljára talán Horn Gyula tette ennyire kényelmessé egy nyugdíjas életét. Ő mondjuk inkább érzelmi támaszként, mint valós gazdasági befolyással. Mindegy, a rezsicsökkentés is számít, nem mindenki lakik a fővárosban, van, akinek az a párezer forint is pénz.
A sertésáfa is. Sertést mondjuk nem eszik, de nem vallási, pénzügyi okokból. Az a nagy szerencse, hogy a kormány egy csapással két legyet kapott el, mert a sertésáfa csökkentésével a csirkehús ára is bezuhant, így elérhető közelségbe került a farhát és a libanyak.
Zárójelben jegyzem meg, hogy nagyanyám élete sokkal nehezebb lenne, ha az országot elfoglalták volna a menekültek, mint a Gyurcsány-kormány alatt, de ez szerencsére nem történt meg, szóval erre inkább ne térjünk ki.
A legnagyobb könnyítést persze – a nyugdíjak inflációhoz igazítása mellett – az a 15-20 szolnoki kopasz jelenti, akiket a magyar állam kiutalt a nagymamám megsegítésére a Kápolna Fitnessből. A mama mintha kivirult volna, nem is ugyanaz az ember már. Eltűntek a ráncok, amelyeket negyven évnyi szocializmus vésett az arcára, eltűnt az aggodalom, amelyet a rendszerváltás vadkapitalizmusa, aztán a hangos szomszédok hagytak maguk mögött.
A 15-20 szolnoki kopasz megváltoztatta nagyanyám életét. Most már az Aldiba is csak velük megy, ha akciós a tejföl. Sorfallal védik, amíg tele tudja pakolni a kosarát akciós Milfina-tejföllel. A kisembernek ez is számít, ez is pénz.
A templomban a 15-20 kopasz előre foglalja a helyet a mamának, nem kell állandóan hátra ülnie. A Terikét odaengedik, mert ha nem tennék, nagyon hangosan kiabálná a híreket a szomszédos oldalhajóból. Etetni mondjuk nehéz őket, de nem annyira, mint a Gyurcsány alatt lett volna.
Ez a 15-20 szolnoki kopasz és egy polgári állam kellett ahhoz, hogy a kisember újra tiszteletben, emberségben éljen.
