Ebben az országban, ahol százával követnek el jogra épített erkölcstelenséget, eleve: olyan jogot alkotnak, mely az összes megélhetési politikusnak kedvez, de csakis nekik.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő, ahol (épp most hallottam ezekről) egynapos „munkával” (hát, ha ilyen munka ünnepe május elseje, dobják szemétre az ingyen virsliket, meg a jutalom söröket!) nyolcmilliókért írnak, írhatnak tanulmányokat a kormány(fő) kegyeltjei a kazahsztáni marhákról, és minden egyébről, ami egy fia hasznot nem hoz ennek a szerencsétlen országnak.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol kegyelmi kérvény nélkül léphet le a több mindenben saras NAV-vezér, és gázszerelő haver lehet az ország egyik leggazdagabb embere.
Ahol ez a gázszerelő sunyin és alig titkolt pofánkba röhögéssel meri kimondani, hogy mit tegyen, ő, szegény, ha egyszer miniszterelnök a barátja, régen is az volt, nincs ebben semmi kivetnivaló, hát persze, hogy annyi közpénzhez jut, mint amennyihez az ország összes gázszerelője sem jut.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol a miniszterelnök veje (és rajta keresztül a leánya) gátlástalanul szedheti össze magát különféle áramhoz köthető, államilag finanszírozott beruházásból, és a leány arcpirulás nélkül vághatja a képünkbe, hogy önerőből állják drága külhoni tanulmányait.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol simán kimagyarázhatja magát bármiféle miniszter, amikor megmagyarázhatatlan, százmilliós nagyságrendű, ingatlan ügyleteiről vagy villavásárlásról kérdezik. Olyan országban bűnös, ahol ma már nem is titkolják el a korrupciós ügyeket, simán a képünkbe mártva nyomatják legmocskosabb ügyleteiket.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol egy miniszterelnök jegyzőkönyvbe mondhatja, hogy ők kapják a kevesebbet, hogy ne szúrjon szemet a pénz leosztása.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol egy magát egykoron költőnek tartó államtitkár felesége pénzügyi fedezet híján vásárolhat földet sokmillió forint értékben.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol azt büntetik, aki kiáll a jobb egészségügyi ellátásért, az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek és a háttérben robotoló technikai személyzet érdekeiért, és értünk, a jelenlegi vagy jövőbeni betegekért, sérültekért, operációra várókért, egyszóval mindenkiért, akinek bármi köze is van vagy lesz az egészségügyi ellátáshoz.
Olyan országban kaparja az avart Sándor Mária, ahonnan más országokba menekültek ápolók és orvosok, és mindenféle munkára vállalkozó magyar emberek, mert elegük volt abból, ami itt van, meg abból is, ami itt nincs. Elegük volt a kilátástalanságból, a semmit érő, épp csak a megélhetést fedező fizetésből, abból, hogy
Elegük volt a nyomuló Fideszből, a stadionépítésekből, az EU-s pénzek furcsa leosztásából és fölhasználásából, a főváros Felcsútra kihelyezett tagozatából, a világ végéig kiépíthető kisvasútról, a gázszerelőből csinált polihisztor vállalkozó, a legfőbb stróman kezére játszott milliárdokból. Elegük volt a manipulált és önérdekhez igazított kérdésekkel kitömött kérdőívekből, a képünkbe hazudott eredményeiről, az istenített kormány(fő) többséginek hazudott támogatásából, a hazudott nemzeti egyetértésből. Elegük volt a keresztényi alapokra helyezett apukás tiltásokból, a vasárnapi zárva tartásból, abból, hogy pár megvénült, magát kereszténynek tartó honatyuska mondhatja meg nekünk, hogy mi a jó és a rossz, mit tehetünk és mit nem, kinyithatunk-e vagy sem.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol a miniszterelnök hű barátja, pénzcsinálója és szellemi mankója, az egykori NAV-vezér gecinek mondja, annak mondhatja eladdig jó barátjának számító kormányfőt, és olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol ezt a személyes, később meg nem toldott, be nem fejezett, meg nem magyarázott sértést közpénzből bosszulhatja meg a sértett kormányfő, ha kell, leállítva autósztráda építést, ha kell, elszállíttatva a sértő érdekkörébe tartozó hirdetőoszlopokat, ugyancsak közpénzből.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol tucatjával hoznak olyan döntéseket, alkotnak olyan paragrafusokat, amelyek sértik mások, egyszerű állampolgárok jogait, és amikor pert nyernek az állam ellen, fizetniük kell, és fizet is az „állam”, mint egy katonatiszt, ugyancsak közpénzből, tehát az adófizetők pénzéből, erre mondják a jobb kocsmában, hogy más farkával veri a csalánt.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol popzenészt védenek meg és szponzorálnak, ha az elvesztett céges szponzoráció miatt az állam védelmére és pénzére szorul, szegényke.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol a lehazaárulózhatnak bárkit, aki kibeszéli a fölfedett gyalázatot, a milliárdos lenyúlásokat, a közpénz elherdálását és leosztását, bármit, amiért fejlettebb nyugati demokráciákban minden teketória nélkül börtönbe zárják az efféléket elkövető politikusokat.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol ahelyett, hogy megfelelő választ adnának egy bátor ápolónőnek, megoldást keresnének az észrevételeire és követeléseire, bűncselekményként kezelik a demonstrációját, pénzbüntetésre ítélik, és tűrik, hogy a dermesztő hidegben avart gereblyézzen, az ország szégyenére.
Olyan országban bűnös Sándor Mária, ahol üldözötté lesz a hivatása szerelmese, és ő maga is külföldre kényszerül, itt hagyva ezt az országot, melyet szeret, becsül, tisztel, magához ölel, amelyért tesz, tenni igyekezett. Olyan ország bírái mondták bűnösnek, amelyért ha majd egy másik országban dolgozik ápolónőként, megszakad a szíve.
És azok helyett kaparja az avart, akik semmit sem tesznek mindazért, amiért Mária küzd. Nem Máriának, hanem a tehetetlen, teszetosza illetékeseknek kellene lombseprűvel kivonulniuk és kaparászniuk. Amíg azt csinálnák, talán akadna pár értelmes ember, aki helyettük elrendezné mindazt, amire ők képtelenek.
