Párommal moziban jártunk. Megtekintettük hétfő este (úgyse lesz senki a moziban, eleve hóvihar van) a Star Wars VII: Az ébredő Erő című remek sci-fit. Direkt megvártuk, hogy lemenjen az őrült roham, persze benne volt ebben a spoilerkockázat, de kit érdekel, az élmény az első.
A film közepe táján, amikor az egyik főhős mögött becsukódott egy ajtó, középen megjelent pár vízszintes zöld sáv. Látszódott a kép a sávok mögött is, csupán zöldes lett minden. Azt hittem, ez valami speckó védőpajzs, J. J. Abrams agyszüleménye. Aztán a következő komplett jelenet így ment le. Ketten kikocogtak, szóltak a mozisoknak, azok meg a mozigépésznek, aki lelőtte az előadást.
Félórás izgatott, majd hőbörgésközeli várakozás következett (mind a tíz néző feszülten várta a mozigépész ügyeskedését). Néha megjelent valami a vásznon, néha a zöld sávok jöttek vissza, néha sötétség, néha valami monoszkópszerű izé. Miközben párommal azon vitáztunk, a kópia vagy a vetítő hibásodhatott meg, semmi infót nem kaptunk.
Egy fickó már ingyen popcornt követelt, miközben szórta az ilyenkor szokásos, harsány, enyhén goromba, de neki nagyon menőnek tűnő vicceit, amikor jött egy nő, és átterelt mindenkit a 9-es terembe. Itt aztán rendesen lement a film, jó volt.
A végén pesszimistán mondtam, hogy maximum egy odaköpött “elnézést” kapunk majd, sőt fel lesznek háborodva, hogy esetleg szemrehányást teszünk a történtekért, elvégre ez Magyarország, ahol ha hatalmi pozícióban vagy, Döbrögiként bármit megtehetsz a másikkal, még ha az fizetett is egy szolgáltatásért. És ekkor jött a kultúrsokk:
Frász se tudja, ez átgondolt marketingstratégia és ügyes önreklám volt-e a Cinema City Camponától, de mindenesetre nagybetűs kultúra és az ügyfél megbecsülése. Szép munka, csak így tovább!
