Komment:
Nem most, de egyre hülyébb a nagy bunkó!
(Székely Éva)
Ez a színvonal…
Magasról ejthetnék a lassan megszokottá váló gyűlölködő kommentekre, néha elképesztő hangnemre váltó kommentelőkre, de nem tehetem meg. Akivel tudok, akivel még lehet, inkább beszélgetek, beszélgetnék, ha hagynák, érdekel a mások, a másmilyenek véleménye, én tényleg keresztény vagyok.
Jézuskövető, hittel élek, mióta a világra eszméltem, aki nem hiszi, olvassa el az András könyve című kötetemet, igaz, csak félve ajánlom, mert Hankiss Elemér volt szíves azt írni az előszóban, hogy azért, amit ebben a könyvben megírtam, néhány száz éve még megégettek volna…
És ha már itt tartunk: az a rettenetes kor a kereszténység legszégyenteljesebb időszaka volt, és mi hiányzott belőle, kedves kommentelők? Épp az igazi szeretet. Az, amit ma sem vélek fölfedezni a mocskolódó, bunkóindíttatású és tahó végkimenetelű kommentekben. Tisztelet a kivételeknek, persze, annak a pár érdemben kommentelő, tisztességes jobbos kommentelőnek, akik valóban érdemben írnak, és időt szánnak egy korrekt párbeszédre. Sajnos épp az András könyve megjelenése utáni hitviták során kellett megtapasztalnom, hogy meddig tart a magukat keresztyénnek vallók vitaképessége: amíg a logika mentén még vállalhatók az érveik. Amint mélyebbre kell menni, vagy föladják, mert kifogynak az érvekből, vagy képtelenek folytatni, mert jaj, ez már blaszfémia…
Szerencsére akadt egy komoly vallástudós, a Biblia egyik legjobb ismerője, Vankó Zsuzsa teológusprofesszor, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora, aki nemcsak elolvasta a könyvemet, de egy kis kötetben írt is róla, elemezve mindazt, amit kifejtettem, a tananyag kiegészítéséül ajánlotta a hallgatóinak, majd pedig nyilvános beszélgetésre invitált, egy TIT előadásra, ahol pár száz érdeklődő hallgatta végig kétórás „vitatkozásunkat”, helyesebben érveink ütköztetését, eszmecserénket. (Ma is látható és hallható Vankó Zsuzsa oldalán.)
Nos, ez az, amit hiányolok én nem csupán a kommentelők odavetett gyűlölködéseiből, de úgy általában a magyar (ún.) közéletből.
A csúcs, épp a legutóbbiak között, amikor a korommal szórakozik egy tenyészállat, és a fiatal feleségemmel. Tragikus a „színvonal”, ha ez az…
Komment:
Még egy 5 éves ovódásnak is több esze van ,mint ennek a vén prosztamol únós bandónak..Vén bolsevik rongy….hazaáruló….Ő aki életében csak szépet és jót kapott a hazánktól,dolgoznia sose kellett,pofátlanul otthagyta vele 30 évet leélő feleségét…Most hazát árul…Fillérekért gyalázza országunk…Mennyit kapsz a LIB24 től vén gazember?.megyek pécsre és lecsapom a vén ..kecske …kezéről a szép 35 éves feleségét :)Úgyse tud már mit kezdeni vele.
(Bor Széki Zsolt)
Azt hiszem, ennél lejjebb már nem lehet menni, és ez mind-mind az Úrjézus előtt megmutatkozó keresztény kórus mondandója valamiről, amiről, ha normális emberek volnának, akár beszélgethetnénk is.
Ahhoz persze tudnia kéne B. Sz. Zs.-nek, hogy 15 éven át dolgoztam segédmunkásként, kőművesként, voltam kisiparos és újságkézbesítő, kertész és minden, ami abban segített, hogy átvészeljük a szocializmus kedvezőtlen éveit. És ha nem munka az, hogy 40 éven át írtam és 16 ezerszer léptem közönség elé, mindezt az Egyedül állok című 800 oldalas könyvem összesíti, egy szava miatt sem kell szégyenkeznem.
Többször meg- és leírtam már: ha pénzért írnék, a Fideszt dicsőíteném, ott dől a lé, csak nyomni kell, amit a Szeretett vezető elvár. Azt is, hogy amit ír az ember, nem a pénzért teszi, akkor sem, ha a megjelenése után kifizetik a MEGÍRÁSÉRT JÁRÓ honoráriumot. Nem azért fizetnek, AMIT ÍRTAM, csupán azért, hogy megjelent egy alkotásom, amiért ugye, pénz jár mindenütt, még a Magyar Időkben is, sőt, ott tízszerese.
Komment:
ez a vén bolsi kecske 20 ezret kap egy ilyen förmedvényért..És a soros -júdspénz nagy úr….Ennyiért érdemes büfögnie…
(Bor Széki Zsolt)
Ezen fölül: mivel sokan vagdalkoztak, hogy milyen rohadt gazdag vagyok, hogy meggazdagodtam humoristaként, elárulom, százada annyira sem vittem, mint a felcsúti gázszerelő, aki szégyenkezés nélkül mondta ki egy kérdésre válaszolva, hogy nem tehet az ember arról, ha rokona vagy barátja a miniszterelnöknek, és ebből előnye származik. Negyvenezer a nyugdíjam, eddig megjelent 43 könyvemet támogatás nélkül, saját zsebből adtam ki (a Szamárfül Kiadó és a bando.hu én vagyok), és tényleg nem azért állok kint a fesztiválokon és vásárokon a könyves sátramban esőben, hidegben és tűző napon, mert dúskálok a pénzben, csupán, mert az a célom, hogy mindenkihez eljuttassam a köteteimet, gyerekekhez és felnőttekhez, azokhoz, akik nem csak mellüket verik a magyarságukat hangoztatva, de még olvasnak és művelődnek is.
Bevételemből adom ki az új köteteimet, remélem, jövőre az is olvasható lesz, amiket 2015-ben itt, a 24.hu-n írtam! Sajnos megtapasztaltam, egyre több a mellveregető, aki kolbászért, lángosért, zsíros kenyérért, sültszalonnáért és pálinkáért áll inkább sorba, és ha könyves asztalom mellett ballag a népkonyhára, méla undorral vet egy pillantást a szép könyvekre, vagy még ennyit sem tesz, sok esetben pedig a gyerekeit is elrángatja onnan, a könyvektől!…
Ez az életem, és közben ezekkel, ilyenekkel, a mellveregető magyarkodókkal kell nekem vitatkoznom… Én teszek is a magyarságért, amikor verseket adok a gyerekek kezébe, vagy amikor elmondom a véleményem mindarról, ami (szerintem) nem megy jól az országban. Az országomban!
A migrásokról valló gyereknél se a lényeget észrevételeztétek, azt, hogy ugyanúgy agymosásban részesülnek a gyerekeink, mint bármely más erőszakos, egyeduralomra törő hatalom háza táján. Miért kell a politikát belopkodni a gyerekek világába, az óvodákba és az iskolákba? Mért kell fertőzni az agyukat? Nem volt elég, hogy kisdobosként és úttörőként ezt csinálták velünk?
A menekültekről és „a fokozódó nemzetközi helyzetről” pedig két vagy három írásomban már véleményt mondtam, még a kötelező kvótáról is, igaz, sajátosan. Mert azt mondtam, a menekültek helyében kimondanám, hogy minket ne osszanak szét különféle országokba, hadd menjünk oda, ahova szeretnénk, legfőképp oda, ahol a szakmánk szerint be is fogadnak, nemcsak menekültként, de munkásként vagy értelmiségiként, legfőképp ne a kvóta kényszeréből. Mondják ki, hogy nem, nem akarnak Magyarországon élni, eleve kiutálták innen őket, mért is akarnának ide jönni? Ne kvótával döntsenek emberek életéről, sorsuk alakulásáról, arról, hogy melyik országban élik majd le az életüket.
Amúgy pedig igen, magam is vallom: a legjobb lenne nekik, ha otthon maradhatnának, ha lenne közösségi erejük ahhoz, hogy rendet vágjanak, és nem kellene életveszélyben létezniük. De: írtam azt is, hogy láttam egy lefejezést, a vékony nyakra lecsapó kardot, melyet aztán a lefejezett emberbe törölte a mészárosa, és láttam a következő ember arcát, azét, akinek végig kellett néznie, hogyan pottyan majd a porba az ő feje is. Ilyen országból én is menekülnék, akárhova, ha kell, Európába, vagy bárhova.
A gyerek vallomása a migránsokról egyszerűen elképesztő volt, ezért is idéztem szó szerint. Fölmondta azt, amit az agyába nyomott a felnőttek csapata, benne a kormányfő, meg a tanító, meg a szülő, mindazok, akik azonosultak a legfőbb vezetés gyűlöletkampányával. Ez a torz lét, ez a gyermeki rettenet húzott föl, ezért kellett idéznem, leírnom, majd pár gondolattal megtoldanom azt, amit a rádióban hallottam. Nehogy már az legyen a dolga egy gyermekekről szóló műsor vezetőjének, hogy a felnőttek által sem teljesen átlátható, világméretű ügyről mondasson véleményt egy (különben okos kis) gyerekkel!
Még valami: elképesztőnek tartom, hogy sokkal kevesebb el nem kötelezett, szabadon vagy másképp gondolkodó kommentelő nyilvánul meg, amikor az írásaimat elolvassák. Hogy lehet az, hogy a liberális oldalhoz kötött oldalon több a Fidesz hívő kommentelő, mint a szabadon gondolkodó ember? Rá vannak uszítva? Vagy ha vannak szabadon, másképp gondolkodók, hát mi a túróért nem mondanak erőteljesebb véleményt? Mért nem vitáznak a gyalázkodó kommentelőkkel?
Mért hagyják, hogy engem gyalázzanak, ha egyszer egyetértenek azokkal a gondolatokkal, amit a Fidesztől eltérően gondolkodó írástudóként megírtam? Mi ez a beszariság, kedves szabad emberek? Ki mit félt? Mi van még féltenivalónk, ha egyszer minden elveszni látszik, és mindent lenyúltak már? A jövőtöket féltitek? Ha azt, akkor tegyetek érte! Minimum szóval, szóban! Mondjátok ki Ti is, segítsétek azt, amit én fogalmazgatok, boncolgatok! Nem hiszem, hogy a tutit mondom, de amiket gondolok, elétek teszem, mondjuk, közszemlére, azért, hogy együtt vitassuk meg.
Az „együtt”-ben benne vannak azok is, akik nem értenek egyet velem, őket is szívesen olvasnám, ha érdemben nyilatkoznának. Az végképp nem elég, hogy bárhol megjelenek, tucatjával lépnek hozzám, hogy megszorítsák a kezem, gratulálva az írásaimhoz. A gyalázkodó kommentelőknek látniuk kéne, hogy sokkal többen vannak, akik nem értenek egyet azzal, ami van, ahogy a dolgok mennek.
Hogy újra jöjjenek a beszélni, normálisan megszólalni sem tudó kis pártvezetők, a szeretett vezető szavait ismételgető senkiháziak, a sok pénzért mindent vállaló és mindenre képes vazallusok, a vadászok, a focicsapat és stadion tulajdonosok, a földbirtokos oligarchák, a nagy pénzek lenyúlói és a hirtelen gazdagodott mágnások, milliárdossá lett bányatulajdonosok és gázszerelők, a minden állami tendert megnyerő családtagok, sógorok, komák, vejek, a Móricz által már megírt figurák, hogy megismétlődjön az, ami volt, ami nem volt jó!
És ne mondjátok nekem, hogy mért nem a Gyurcsányék gazdagodását froclizom, mert igen, az se tetszett, az SZDSZ torzulása sem tetszett, az MSZP nagyarcúsága és gazdagodása sem tetszett, a pénzügyeikkel, a lenyúlásaikkal együtt. De milyenek is vagytok? Amikor megírtam, hogy ezek miatt szavaztam kétszer is a Fideszre, azért, hogy végre változzon valami, hogy lecserélődjön a szoci-szadesz kormány, akkor azzal csesztettetek, hogy köpönyeget forgatok, holott polgári létemből fakadóan voksoltam a tolvajok ellen, akkor még nem tudtam, hogy az újabb tolvajok ülnek majd a helyükre. Ez van, barátaim: a hatalomra csak a pénzéhesek és a nagyravágyók pályáznak, normális ember elhúz közülük, ezért is lépett le a szadeszből egy sor szuper értelmiségi, Kiss Jánostól Tamás Gáspár Miklósig.
Van, amit értelmiségi gyomor nem fogad be, akkor sem, ha ami történik, a politikában „elfogadott”. Én meg épp azért nem léptem be soha pártba, mert szabad akartam maradni, maradtam is: szociálisan gondolkodó, szabadon véleményező, demokrata érzelmű, fiatalosan kíváncsi, liberális, nemzeti és konzervatív értékeket egyszerre képviselő jó magyar. Ahogy annak idején Furmann Imre írta: „Mit tegyek: az agyam demokrata, a szellemem szabad, a szívem magyar, a faszom meg Fideszes.”
Én nem változtam meg, 50-60 évesen aligha lesz mássá az ember, 68 évesen kiváltképp, bár ahogy elnézem és hallgatom néha a Fidesz közelieket, már ebben sem hiszek maradéktalanul. A pénz és a hatalom nagy úr: dörzsölőznek, idomulnak sok százan és ezren, múltjukat szépítgetve, magukat tisztára mosva, múltat feledve. Na, ez az, amit akkor sem tennék és teszek meg, ha deresre fektetnek érte. Vagyok, aki vagyok, voltam, ami vagyok, és leszek, ami vagyok. Ez már így marad, akkor is, ha a kommentelők között bőven akadnak, akik legszívesebben kiradíroznák emlékezetükből úgy az általam mondottakat és leírtakat éppúgy, mint engem, magam.
Végül pedig tessék már végre megjegyezni, kedves gyalázkodó kommentelők: az is magyar, aki másképp gondolkodik, mint a Fidesz és holdudvara. Sőt: lassan már csak az a magyar.
