Dr. Szószerin Tivadar álmodott. Beteg volt és az állami hírtévé adása közben aludt el, ami csaknem mindent megmagyaráz. Lázas álmában (nem lázálmában!) a doktor előtt peregtek a vágóképek és úgy vélte, ideje lenne bizony felkészülni arra, hogy Orbán Viktor jóslata megvalósul, a nyugati demokráciáknak bealkonyul, valóban felvirrad a keleti önkényuralmaknak. Amikor felriadt, átkapcsolt egy másik tévére, és utána már azt álmodta, hogy ha már így, meg még a méregdrága bürokráciát is csökkenteni kellene, akkor jöjjön inkább az Orbán-adó. Jogászként Szószerin hosszas töprengés után arra jutott, attól sokkal boldogabb lehetne az egész ország. A parlament érdemi dolgokkal foglalkozhatna, a törvényhozói munka beígért felgyorsítása közben nem kellene bíbelődnie azzal, hogy az állami vezetők rokonai miként tehetik zsebre a közét törvényesen, nem köztörvényesen. Úgy látta ugyanis, hogy ez a mostani módosítás szétszakítja a családokat, ami a családok fontosságát hangsúlyozó párttól azért elég méltatlan.
Szószerin ekkor felriadt, kiment, ivott egy pohár vizet, majd tovább morfondírozva – már ébren – arra jutott, hogy a hasonló családbarát trükkök helyett tényleg sokkal hasznosabb, kiszámíthatóbb lenne az Orbán-adó. Azt valahogy félálomban a TAO mintájára képzelte el úgy, hogy az adóból levonható lenne az az összeg, amellyel támogatja a NER-t. Mindenki fizetne, és elkerülhető lenne, hogy megszavazzák az adómentességet annak, aki a Fideszre szavaz. Csak előre ki kellene számolni, pontosan mennyi pénz is kell az elitnek, az összeget elosztani az ellenzékiek számával…
Így értelmét vesztené a listázás és nem kellene egy fillért sem költeni nemzeti konzultációra, előbb-utóbb talán meg is szűnne az ellenzék, amelynek létére jelenleg a doktor nem is talált épeszű magyarázatot.
Ásított, legyintett, majd újra elaludt.
Álma folytatódott és épp ott tartott, hogy az Orbán-adó jótékony hatásaként nem kellene közpénzből védeni egyetlen állami vezetőt sem. Minek védeni a köztől azt, akit a köz ennyire szeret? Annak biztos nincs miért félnie a néptől egy normális országban. Ha védeni kell, az nem normális ország, annak vezetésére normális ember úgysem vállalkozna – fűzte tovább álmában gondolatait Szószerin.
Az új adó kiszűrné, ki kockázatos a rendszer számára, de bízni lehetne abban, hogy ők előbb-utóbb elhagynák az országot. Az Orbán-adóval így végül paradox módon megvalósulhatna egy olyan ország, ahol valójában senki nem fizet adót. A közvéleményben ez óhatatlanul erősítené a közbizalmat, a rokonszenvet az állam és apparátusa iránt. Mivel csak az Orbán-hívők maradnának, megszűnne a gyanakvás, mindenki tudná és természetesnek tartaná, hogy a munka hiánya nem jelent semmittevést. A kedvező adózás annyira vonzó lenne, hogy özönlene a külföldi tőke, a nagy multik sorban állnának, hogy fizessék a mindenféle közellátást, a magyarok kiadása fillérre pontosan annyi lenne, amennyi a keresetük. Ingyenes lenne az oktatás, az orvosi ellátás, jutna alanyi jogon lakás.
Dr. Szószerin – egyre mélyebbre zuhant álmában – az unortodox adó kedvező hatásai közé sorolta a társadalmi békét, hiszen az alkalmazottak (párttagok) között a rivalizálás teljesen értelmetlenné válna. A nép nem lázadna az elit fényűzése miatt, megszűnne az irigység, a bűnözés. A kárpát-medencei mennyországot mindenki látni akarná, dübörögne a turizmus.
Oligarchák helyett monarchiát! – nyögött fel a doktor, amikor újra felriadt. Agya megállíthatatlanul pörgött. Egy ország felemelkedéséhez az kell, hogy ne a középszer legyen a rendszer bázisa, márpedig Dr. Szószerin úgy látta, nincs kiválasztódás, kiválasztás van, a demokrácia rég nem a nép uralmát jelenti. Egyre jobban belelendült és elméje némiképpen már megbillenni látszott, amikor álmáról eszébe jutott a (mennyei) királyság, arról meg az, hogy miért ne lehetne újra monarchia az államforma. Elvi síkon eljátszott az ötlettel, és úgy vélte, az csak vakmerőnek látszik, Magyarország már úgysem köztársaság, a nemzet egységét az adó biztosítaná, a magyaroknak pedig bejönne egy olyan figura, akinek akkora a tekintélye, hogy már bele sem kellene szólnia a végrehajtó hatalom dolgaiba.
S szólt az Úr:
Valaki fúr,
tán még kitúr,
ha lent az emberek,
meg nem választanak újra,
Úristenüknek!
Szószerin – jogászként – egyáltalán nem tudta, hogy olcsóbb-e a királyság, de abban biztos volt, hogy egy királyt sokkal könnyebb eltartani, mint sok kiskirályt.
Az államformaváltás – úgy látta – sok szempontból csak formalitás lenne, vagy még/már az sem, hiszen sokak álma megvalósulna, a nemzet hitvallásában pedig már úgyis a Szent Korona testesíti meg az alkotmányos folytonosságát. Sokkal boldogabb lenne mindenki, ha őszintén mindent annak lehetne nevezni, ami. Ha valahol úgy osztogatják a földet, mint itt, akkor az a rendszer feudális, ha egy társadalom annyira ragaszkodik a monarchikus jelképekhez, mint a magyar, akkor a királyság sem lehet tabu.
Dr. Szószerin folytatásosan álmodott és egyre inkább bele is lovalta magát. Már úgy gondolta, királyság lenne a királyság. A monarchiával végtelen távlatok nyílnának a külpolitikában, össze lehetne fogni az osztrákokkal is, ahol a hírek szerint egyre népszerűbb Orbán Viktor. A kérdést racionálisan vizsgálva arra jutott, jobb, ha egy király költözik fel a Várba, mintha ezt bárki bármikor megteheti, abból csak a káosz van. Azt, hogy a demokrácia nem egyenlő a köztársasági felfogással, Európa boldogabb felén éppen a baloldali pártok bizonyítják. Azoknak bizony semmi bajuk saját koronás főjükkel, ha az jobban megérti népét, mint azok a kormányfők, akik hatalmukat népüktől eredeztetik.
Ha valaki nem nagyon mozdítható el, nem könnyen pótolható, nincs esély jobbat választani, akkor az már talán uralkodik – mormolta félálomban a mániákusan őszinte Szószerin. Abban pedig valamiért profibbak a királyok. Orbán ugyan nem ebben nőtt fel, de vitathatatlanul az államvezetés művészetének szakértője. De alatta…
Az ügyvéd Orbán trónra ültetésének legfontosabb hozadékát álmában éppen abban látta, hogy egy profi király nem kötődik egyik párthoz sem. Orbán adójától el lehetne jutni oda, hogy királyként nem lenne lekötelezettje senkinek. Minden polgár a kisemberek jogainak valódi védelmezője lehetne.
Dr. Szószerin Tivadar csatakosan ébredt.
