Egy magányos norvég nyomdász, aki reggelire müzlit, ebédre joghurtot, vacsorára csokoládét eszik, reggel, délben és este is leül mellém, hogy elmesélje: reggelire müzlit, ebédre joghurtot, vacsorára pedig csokoládét evett. Hiába igyekszem tudomására hozni, hogy éppen más dolgom van, a norvég nyomdász nem törődik ezzel. Reggel, amikor a kávémat iszom, elmeséli, hogy a kávé és a cigaretta egészségtelen, délben, amikor valami húst eszem, a hús káros hatásairól beszél, este pedig, amikor a sörömet iszom, arról akar meggyőzni, hogy a THC sokkal egészségesebb, nemrég olvasott egy cikket arról, hogy egy epilepsziás lány rohamainak számát nyolcvan százalékkal csökkentette a THC, nincs is annál egészségesebb és jobb dolog a világon, ő soha nem szerette az alkoholt, mondja. Mivel már csak pár napot marad, úgy döntöttem, hogy nem mesélek neki arról a cikkről, amit én olvastam nemrég, amely arról szól, hogy hány százalékkal növelte meg egy magányos norvég vegetáriánus antialkoholista hippi nyomdász az én rohamaimnak számát.
