A reformok tényleg működnek, olyan brutálisan gazdag országban élünk, amilyenről 2010 előtt (az elmútnyócévben) álmodni sem mertünk. Azt ugyan még mindig nem tudom, mennyit fizet a kormány a hozzá közeli trollok kommentjeiért, de azt már tudhatjuk, mennyi pénzért adnak tanácsot a minisztériumoknak mintegy kétszázan.
Mesterházy Attila úgy gondolta, szarik Rogánra, közzéteszi, amit tud, amit megtudott, és teljesen igaza van. nem kell szégyellni, hogy működnek a magyar reformok, hisz már a sima tanácsadásokért is képes kifizetni egy-egy minisztérium 6-800 ezer forintot, mindösszesen mintegy másfél milliárdot. Arra kérek mindenkit, beleértve az elkötelezett kormánybarát trollokat is, ne irigykedjenek, ne lázongjanak, ne pusmogjanak róla, és ne is kezdjenek demagóg dumákba, hogy míg ők legföljebb a tizedét keresik meg ezeknek a fizetéseknek, addig ezek…
Ez nem jó irány.
de azért valamit elmesélnék: amikor Charlie Chaplin némafilmjeit forgatták, sok gegmen adott hozzá apróbb ötleteket. Ilyenkor a rendező a zsebébe nyúlt, és az ötletadó kezébe nyomott 50 vagy 100 dollárt, mikor mennyit ért az az ötlet. Nem más zsebébe nyúlt, arra még csak nem is gondolt, hanem a sajátjába. Így gondolta fairnek, normálisnak, tisztességesnek, etc.
Gondolom, minden miniszternek van néhány okos barátja, az is lehet, nála sokkal okosabbak a barátai, akik csak azért nem lettek miniszterek, mert kisebb csókosként esélye sem volt arra, hogy a bársonyszékét már elfoglaló nagyobb, tülekedőbb, gátlástalanabb és szervilisebb csókos helyébe üljön. Hogy végtére is a fizetésével együtt mennyit keres egy miniszter, tehát a 6-800 ezret kereső tanácsadó főnöke, már nem is firtatom, nem akarom ingerelni a Kedves Olvasót, ennyiért nem érdemes idegeskedni. Illetve ennyiért sokan akár idegeskednének is, megbocsátható.
Hogy a leírtakat számokkal is megerősítsem, ide emelem azt a szerény csokrot, melyet a Világhálóról gyűjtöttem le:
- Politikai főtanácsadó: bruttó 888 300 Ft/ hó
- Politikai főtanácsadó: bruttó 713 900 Ft/ hó
- Politikai főtanácsadó: bruttó 427 500 Ft/ hó
- Politikai tanácsadó: bruttó 800 000 Ft/ hó
- Politikai tanácsadó: bruttó 650 000 Ft/ hó
- Politikai tanácsadó: bruttó 350 000 Ft/ hó
- Politikai tanácsadó: bruttó 600 000 Ft/ hó.
Még nézni is teher.
. „Kétszer ad, ki gyorsan ad” – biztosan ismerik ezt a szép magyar mondást. Hogy mennyit és kiknek ad: a gyermekmentőknek, akik folyton csak pénz nélküli kínokkal képesek megoldani a gyermekek életét. A gyermekekét, akik a jövőt jelentik, és kétség nem férhet hozzá, ezt a kormányfő és miniszterei is tudják, és természetesen a jól fizetett tanácsadóik is. Egy mobilhívás 250 forint, ennyit könyvelhetnek be Edvi Péter és munkatársai, akik évek óta küzdenek azért a kis pénzösszegért, amelyből úgy ahogy léteznek. Hamarosan itt lesz a Jónak lenni jó címet viselő közgyűjtés, amikor a kispénzű emberek odateszik magukat és a maguk 250 forintját, néha 250 forintjait, ha több hívásra is futja a büdzséjükből. Mondta is a köztévé lelkes szerkesztője a közrádió föllelkesült riporterének, hogy tavaly is beérkezett néhány alig olvasható nevű idős nyugdíjas adománya, befizették a maguk ötszáz forintját, mert bár szegények, de szívükön viselik a gyermekmentés ügyét. Ők az ország szolidáris szegényei, akiknek szíve jósággal van tele. Ők, akiknek fogalmuk sincs, hogy mekkora összegekért adnak tanácsot az ugyancsak mekkora összeggel megfizetett minisztereknek. Ők, akik minimálisra, alig észrevehetően kurtára szabott nyugdíjukból araszolnak el hónap végétől hónap végéig.
Tudom én, jó helyre mennek ezek a 250 forintok, és nagyon szép a (nem nemzeti, de szép) együttműködés, az összefogás, az adakozás, én is tárcsázom, mért is ne, de ki kell mondjam: a szétszórt és lenyúlt milliárdokat tudva akkor is durva, hogy szerénykeresetű és nyugdíjból vegetáló emberek dobjanak össze olyan adományt, olyan összeget, amit simán odavethetne a kormány a gyermekmentőknek. Éppúgy, ahogy a gyermekéhezést is meg tudta oldani, hála istennek jól, hisz attól kezdve, hogy ezt nyilvánosságra hozták, kis hazánkban megszűnt a gyermekéhezés, csak jóllakott nebulók futkosnak az iskolákban, nem mellesleg a kormány által jóváhagyott és tanácsadóik által sótlanra főzött és sütött ételek láttán.
Jaj, még valami, el ne felejtsem.
Most, hogy az EU vizsgálódik a Tiborcz vő feszültségekkel teli egykori cégénél, annál, amelyik súlyos milliókért kapott szakmányban állami megrendeléseket, ugyancsak érdemes elgondolkodni, kérjünk-e pár mobilhívást Tiborcztól és a kormányfőhöz közel álló feleségétől. érdemes lenne próbára tenni őket, hiszen amikor Tiborcz hitvesének drága külföldi tanulmányainak finanszírozása szóba került, többször hessegették el a körülöttük lebzselő gonosz újságírókat azzal, hogy hagyják őket békén, mindent önerőből finanszíroznak. Ugyanúgy, mint Lázár szülei a kis kölyök által megvásárolt rohadt drága budai villát, éppúgy, mint a Szijjártó malacperselyéből vásárolt bazidrága luxusvillát.
Tulajdonképpen már egyik sem érdekel, épp csak azt sajnálom, hogy annak idején az én szüleimnek nem sikerült annyi tojást és salátát eladni, hogy megvehessenek nekem egy ezekhez fogható építményt. Ja, és azért megjegyezném: ha önerőből fizetett mindent a Tiborcz házaspár, akkor kéretik akkor is a saját zsebükbe nyúlni, amikor az EU arra kötelezi Magyarországot, hogy fizesse vissza a mutyizással odaajándékozott beruházások bekerülési költségeit. Végtelenül rosszul esne, ha azt a pénzt, amit önerőből bezsebeltek, most a közerőből kellene visszafizetni, visszafizetnünk.
Befejezésül még ennyit: tényleg szeretnék tanácsadóvá válni. Ha kell, még azt is bevallom, igaz, hogy nagy felelősséggel jár a tanácsadás, de van az a pénz, amiért minden kockázatot vállalnék. Ha a miniszterek és úgy általában a brancs közelébe kerülnék, első tanácsom az lenne, hogy hallgassanak rám, menjenek a fenébe!
És ha hallgatnának rám, a többi tanácsomra, s az értük járó rohadt nagy fizetségre már szükség sem lenne.
