„Meat is murder” – énekli Morressey, a dal még a legendás The Smiths idején íródott, de ma is igaz, ma is üt. Bár a vegetáriánus és vegán étrend egyre több hívet tudhat magáénak, még mindig elenyésző kisebbségben vannak, vagyunk. A megrögzött húsevők gúnyolódásának állandó céltáblájaként pontosan tudom, miről beszélek.
Nem ma kezdtem, kamaszkorom óta utasítom el a húst, annak idején elsősorban állatvédelmi szempontok vezéreltek. Ez megmaradt egyébként, de kiegészült azzal, hogy a húst emellett valóban méregnek tartom. A kilencvenes évek elején még valóban napi szintű nehézséget okozott ez a fajta táplálkozás, ám ma már az sem igaz érv, amivel sokan indokolják kitartásukat a húsok mellett, miszerint gyakorlatilag lehetetlen megoldani a hétköznapokban a normális, azaz a megfelelő étkezést.
Még akár hat-nyolc éve is feladta sok vega sóhajtva, hogy halálosan unja már a rántott sajtot és a rántott gombát. Ma már számtalan helyen jó, finom és változatos, egészséges vegetáriánus és vegán ételekhez jutni.
Persze, kiugró kivételek mindig vannak, láttunk már láncdohányost is vígan kacagni csaknem száz évesen – de az átlag nem ez. Az átlag igenis megbetegszik, nem feltétlenül a rettegett vastagbélrákban, de hát a választék hatalmas, a bevitt táplálék fajtája, minősége és mennyisége kérdés nélkül kihat életvitelünkre, egészségünkre. Azt is hosszú ideje tudjuk, milyen nehéz a vörös húsokat megemészteni, mennyi ideig rohadnak bennünk. Ismerjük az érzést (még én is emlékszem), hogy egy-egy kiadós lakoma után micsoda pokoli fájdalom lehet a jutalmunk. Ráadásul manapság minden józan figyelmeztetés ellenére virul a biznisz: kétlépésenként hamburgerezőbe botlunk, és akad, aki napi kettőt-hármat is betol ezekből a végzetes szendvicsekből.
Azt már évek óta tudhatjuk, hogy a nagyüzemi szarvasmarha (és általában a kérődző állatok, mint a kecske, birka) tartása igazi klímabomba. Az általuk kieregetett metán huszonháromszor erősebb üvegházhatású gáz, mint a széndioxid. És ebből a szempontból édes mindegy, hogy bio vagy hagyományos módon tartják őket. A szakértők szerint radikális csökkentésre lenne szükség. (A takarmánytermelés káros vetületeiről ne is beszéljünk!) Ám a mezőgazdasági lobbi hihetetlenül erős, szavuk elnyomja a klímabarátok figyelmeztetéseit. Beszédes reakció a mostani felmérés eredményére az élelmiszerlobbi hangos és erényes kiabálása is.
Nagyon érdekesnek és beszédesnek tartom, hogy ez a hír ekkora vitákat és indulatokat kavar, hogy hirtelen ennyi szakértő és húsvédő lett. Legtöbben azon poénkodnak, hogy lám, a nagyokos szervezetben kimondták, hogy aki húst eszik, meghal.
Emlékszem annak idején, mikor megjelentek a feliratok a cigarettás dobozokon, miszerint a dohányzás öl, egy barátom protestáló levelet írt a dohánygyártónak. Azt fejtegette, hogy a felirat hamis, hiszen ő elszívott egy doboz cigit, és még él. Állítólag az ehhez hasonló irományok vezették a gyártókat arra, hogy finomítsanak, így lett a kategorikus ölből a ölhet.
Most, hogy a felmérés szerint a vörös és a feldolgozott hús gyakorlatilag egy veszélyességi szintre került a cigarettával, itt is módosítani lehetne az üzenetet. Mert valóban nem mindenki szervezete reagál ugyanúgy. Ismerek egy embert, aki nem eszi meg a zöldségeket és a gyümölcsöket, gyakorlatilag húson és kenyéren és kólán él – a tapasztalataim szerint remekül, eddig semmi baja nem volt. Na, de nem ő a példa, ő a kivétel.
Átlagosan szerintem az a tanulság, hogy figyeljünk jobban. Persze nehéz eligazodni az állandó táplálkozási divatok és néha meghökkentő elméletek között. Voltak évek, mikor a tojás volt a főellenség, a vaj a sátán. Aztán fordult a kocka, és mindkettőt élelmiszercsodának kiáltották ki. Hódítanak a különféle megvonásos diéták is, mint a hosszú élet kulcsai. Lehet és kell is vitatkozni, érveket ütköztetni, tanulmányokat olvasni.
Szerintem sokkal érdemesebb lenne elgondolkodni a hír valódi üzenetén, és alapvető változásokat iktatni az étrendünkbe. Nem a lemondásra, hanem a lemondás árán kapott előnyökre fókuszálva. Hosszú távon jobban megérné, mint egy öt perc alatt betolt hamburger bombahatása.
