Az utas, aki egészen addig hallgatott, a temető magas, vörös téglás fala melletti úton kialakult dugóban a taxisofőrhöz fordult. Nagyon jól érzem magam, mondta. Ez nem lehet igaz, felelte a taxis, nagyot sóhajtott, majd hozzátette: a kurva életbe. Az utas erre azt felelte: maga egy csodálatos ember, majd halkan fütyörészni kezdett. Minden nap ez van, mondta a taxis, az utas pedig azt felelte: olyan boldog vagyok itt maga mellett. A taxisofőr nem bírta tovább, tenyerével a kormányra csapott és magából kikelve ordított: mi az úristennek örül maga itten, mire az utas a temető kapujára mutatva azt felelte: befogod a szádat, te szarjancsi, kétszáz évet fogok itt rohadni a föld alatt a családi sírhelyben, hadd örüljek már egy kicsit.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
