te árpy, a jó kapusnak van szerencséje, yeeee, mondta az első miniszter, ez a menekültcuccos nekünk lett kitalálva, mintha én találtam volna ki, a lehető legjobbkor jött, és hetet ütünk vele egy csapásra, egységbe forrasztottam vele az én kis közönségemet, ki fog tartani az idők végezetéig, még nem kell elővenni a zsidókártyát, és másról sem beszélnek, mint egy kis család, akik nézik a tévében a meccset, fradikaaa!!!, miközben a hátuk mögött kirámolják a lakást, és ami a legszebb, végre igazándiból katonásdit játszhatok, pu-pu, crash-boom-bang, aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, katonabácsi haptákba, beleszart a nadrágba
jó-jó, főnök, nyugi, oké, hogy ez volt a gyerekkori álmod, mondtad, hogy már az oviban a Siegfried-vonal volt a jeled, de azért nem kellett volna a sajttájon tapsikolva ugrándozni. eljött a csillagóra, amikor Európának mondjuk, hogy térdelj és szeress, nemcsak ennek a cöffnyi országnak, tessék komolyan venni
jó’ van már, qrwára én tematizálom a közbeszédet, hehe, mindenki rágja ezt a szír szart, és nem veszi észre, hogy az oroszok a spájzban vannak, hogy az oroszok vannak a spájzban, és beveszik, hogy a zUSA meg a tudjukkik a hunyók, faszistáznak-hitlerbajuszoznak, sok hülye
oké, főnök, de ezt az orosz nyelvű híradót, a kötelező orosz nyelv és a párttitkár újra-bevezetését én még nem siettetném. túl sokan élnek még, akik emlékeznek, mi volt akkor, és mi van ma
nabumm!!! gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás! torról maradt hidegsültből kiállt a nászi asztal, régi párttitkárból lesz a legjobb új párttitkár, elő a régi telefonkönyvekkel, fel a győzelemre!
