Nyugati pályaudvar. Tranzitzóna. Hétfőre szinte teljesen kiürült, a sűrűn lakott sátrak helyén páran kószálnak csak. Olyan gyorsan cserélődnek az emberek, hogy alig bírom követni, kit merre találok. Mindig vannak kedvenceim, mint az a kislány, akinek képtelen voltam kimondani a nevét. Ő és kis barátai nagyokat hahotáztak, amikor próbálkoztam. Little girl, mondtam neki később, littlögö, ismételgette és péntek este már így fogadott. Hello litlögö, mondta ő nekem. Cuki volt, elment. Mind mindenki más is. A kedvenc szír fiúim is, akik küldtek egy szelfit egy németországi étteremből. A fotón elegánsak, frissen borotváltak, vasalt ingben borral koccintanak. Nekik sikerült. A többiekről nincs hírem.
Egy narancssárga rúzst viselő lányt szólítok meg a sátrak közt.
– Hello, Iránból jöttél?
– Igen, honnan tudod?
– A szemöldököd miatt. Ott ez a négyzet formájú a divat – mondom.
Ő bólogat, nevet, előbújik az egyik piros sátorból az unokatestvére, neki is szögletes a szemöldöke és ő is erős sminket visel.
– Lányok, ezt nem hiszem el! Menekültetek, szöktetek, a fél világot végiggyalogoltátok, embercsempészek szállítottak titeket, egy tranzitban vagyunk és ti sminkeltek?
– Hát persze – nevetnek nagyot.
Közben megérkeznek a férjeik is, jóképű fiatalok, ők csak a fejüket tekergetik, hogy a lányok tényleg minden reggel kifestik magukat.
– Milyen táskával utaztatok? – kérdezem.
Erre a sátorba invitál az egyik lány, mutat egy normálméretű hátizsákot. Aztán kinyitja és előveszi a neszesszerét. Kis tükör, alapozó, rúzs és csomó ceruza.
– Wow – tényleg lenyűgöznek.
– Jó a színe a rúzsodnak – dicsérik az enyémet – de nem jó a formája a szádnak! – mondják.
– Micsoda?
– Nem elég nagy a szád!
– Natúr, alig észrevehető, pont ez a lényeg, francia divat – magyarázom.
– Ugyan, Teheránban az a divat, ha jó nagy, erős a száj.
– Látom – nevetek.
Aztán kérik, hogy mutassam meg a rúzsom, bólogatnak, hogy tényleg jó a színe, ragaszkodnak hozzá, hogy tegyek még fel belőle, jó lesz, szép leszek, mondják.
– Németország szép hely? – kérdezik.
– Az.
– Mert Teherán gyönyörű! Igazi metropolisz. Mi Afganisztánból származunk, de kicsi gyerekként kerültünk Iránba. Az egész családunk ott él.
– Miért jöttetek Európába?
– Én nem akartam jönni, csak a férjem, ő ragaszkodott hozzá. Aztán ő rábeszélte a család többi férfiját is.
A fiúk szelfiznek, bevesznek a csoportba engem is, csomó kép készül. Aztán az egyikük a mobilján családi képeket mutat.
– Mama, papa! – mutogatja szüleit, aztán megmutat egy olyat is, amin egy Mercedes előtt pózol.
– Ez az én autóm! Otthon van. Gyönyörű. Ez fog a legjobban hiányozni!
