Ugye a kedves olvasó is úgy gondolja, hogy már olyan rég a nyakunkon vannak EZEK, hogy alig-alig emlékszünk azokra a régi szép időkre, amikor még csak a magunkfajták éltek itt?
Mielőtt mindenféle jöttmentek idemigráltak, Budapest belvárosában nem a tömény húgyszag volt az első, ami megcsapta az utcára kilépő polgár orrát, hanem a pékségből áradó friss briós és kakaóscsiga illata, melyet legfeljebb a finom dámák márkás parfümje nyomott el.
Tavasszal, amikor még csak mi éltünk itt, nem a lefejezésekhez használt szamurájkardok és motoros láncfűrészek zajára ébredtünk; az utcák csendesek voltak, és édes volt az ébredés a verklis dallamára, a macskaköveken zakatoló fiákerek és a portékáit kínáló ószeres hangjára.
A tömegközlekedési járatokon még reggel sem volt tömegnyomor; ellenkezőleg: mindig találtunk ülőhelyet. A szorgos dolgozók, a vidám nyugdíjasok és az iskolába igyekvő diákok egymással versenyezve udvariaskodtak a tiszta és kényelmes járatokon.
Mielőtt ezek a kávé- és csokoládészínűek telemigrálták a VIII. kerületet, a környék biztonságos és barátságos volt. Dr. Kocsis Máté minden áldott nap elégedetten dőlhetett hátra irodai bőrfoteljében, hisz tudta: szűkebb pátriájában ismeretlen fogalom a gyilkosság, a rablás, a verekedés; és a drogprobléma sem volt jellemző a migiri-migráncsok megjelenése előtt. A környék pedig kifejezetten vonzónak mutatkozott a hazánkba legálisan látogató turisták számára.
Ugye mindenki emlékszik? 2015 nyara előtt soha nem késtek a vonatok, egyetlen másodpercet sem! Mindegy, hogy épp ragyogó napsütés, zuhogó eső, orkánerejű szél vagy méteres hó volt, a menetrendnek meg sem kottyantak a szeleburdi időjárás viszontagságai. És most?! Láthatjuk, milyen következményekkel járt e horda megjelenése a vasúti forgalomra nézve!
Ezért mi, felelős budai és pesti polgárok KÖVETELJÜK a kétes elemek mihamarabbi eltávolítását, székes fővárosunk 2015 nyara előtti állapotának azonnali visszaállítását; akaratunk érvényesítése érdekében – végszükség esetén – készek vagyunk Békemenetet is szervezni.
