Nekem is egyszerűbbnek tűnik néhány könyv gondolataira támaszkodni (különösképp Loretta Napoleoni: Az iszlamista főnix könyvére), és laikusságom vállalni. E könyv szerzője nem akárki, terepet megjárt olasz terrorizmust kutató szakértő-tanácsadó. S e tekintetben minden jelző hitelességfokozó. Szembesült a tényekkel, mikor azt mondták az amerikai titkosszolgálatok, hogy egy arab városig (Aleppóig) szabad az út. Nem volt szabad. Származása európai, és olasz, tehát nem kell hőssé válnia, ha kritikát fogalmaz meg az angolszászok és a franciák tévedéseivel kapcsolatban. Úgy félti a demokráciánkat, hogy előbb azt tanácsolja, értsük meg az ellenségét. Előttünk jár.
Loretta Napoleoni is mint oly sokan a világban, drukkolt az arab tavasz sikerének. Az arab tavasz megmozdulásait nem annyira a materiális javak elérhetőségének nehézségei okozták, hanem egy felvilágosodási folyamat, melynek során fiataloknak lett elegük abból, hogy a hatalmi elit megfosztja őket a szabadságtól, a korrupcióval pedig elszegényítik a népet. (Erről már olvashattunk Acemoglu és Robinson: Miért buknak el nemzetek? című könyvében is.) Van ahol a demokrácia került ki győztesként – vagy legalább is ez áll nyerésre (Tunéziát és óvatosan Egyiptomot emeli ki N. Rózsa Erzsébet, Az arab tavasz: a Közel-Kelet átalakulása könyv szerzője) -, de a legtöbb helyen átment polgárháborúba. Alighanem indokolt kérdés, hogy miért is?
Az arab tavasz aktivistái elveszítették hitüket, szembesültek a külföldről pénzelt csoportok erejével, melyek nem is a diktátorok ellen kezdtek küzdeni, hanem egymás ellen. Máris megragadhatjuk a menekülthullám első motivációját. Ha Magyarországról néhányan azért mennek Nyugatra, mert nem elégedettek a demokráciával, akkor elképzelhetjük, hogy azon értelmiségi fiatalok, akik demokráciát akartak, először békésen tüntettek, majd felvették a harcot a diktátorokkal szemben, később miért csalódtak, mikor a terrorral és vallási fundamentalizmussal szembesültek. Vagy maguk is beálltak valamelyik oldalra, beletörődvén, hogy itt partikulárisabb érdekekért harcolhatnak csak, vagy továbbra is a demokratikus életet álmodtak maguknak, de ekkor meg megindultak új hazát keresni belátván, hogy odahaza semmi esély.
Számos migráns tehát „fajtájának” legkitűnőbb tagjaiból kerül ki, ahogy a kelet-európai otthonaikat elhagyók egyik része is fiatal, jól szituált, értelmiségi, vagy szakmailag jól képzett, művelt, kalandvágyó, individualista, dolgozni akaró, s egyúttal demokrácia szempontjából elkötelezett. Igaz, csalódott, de nem tanult tehetetlen, hanem újra és újra próbálkozó embertípus, aki a kapitalista sikeresség garanciája, és ha bevándorló, utánpótlása.
Fotó: Berecz Valter
A fordulatok történelmiek mondhatók az arab térségben, mert nehéz megérteni azt is, mi a csuda az az Iszlám Állam? Miért harcolnak sokan olyanok érte, akik korábban az arab tavaszért harcoltak, s akik a diktátorok ellen kockáztatták az életüket, miért fordultak azokkal szembe, akik továbbra is demokráciát akartak, miért léptek be egy terrorista szervezetbe? A meggyengült államok helyén ezek az iszlamisták épp a diktátorok ellen harcolók ellen fordultak, és kooptálva vagy legyőzve őket, területeket kezdtek igazgatni. Alighanem felemelő lehetett sokak számára, hogy a parttalan forradalmisággal szemben itt egy valódi államépítés részeseivé válhattak, még ha az nem is kíván demokratikus lenni. Moszulban, a központban olyan rend van, amilyet arab világ aligha látott még az elmúlt évszázadokban.
Az Iszlám Állam bölcsője a terrorista szervezkedés, de hamar kinőtte az Al-Kaida, és a tálib filozófiát, vagy épp vezetőik soha nem is értettek ezekkel egyet. Az Al-Kaida úgy gondolta, hogy legfőbb ellensége a Nyugat, hogy az arab világ sorsa Amerikában dől el. Mióta azonban a kétpólusú világnak vége, sok helyről lehet pénzt szerezni a kis helyi (úgynevezett proxy) háborúkhoz, és úgy tűnik, nem az amerikaiak diktálnak. Az arab világ sorsa az Iszlám Állam szerint az arab világban dől el. Ami pedig a tálibokat illeti, ők nem csak a Nyugat életfelfogását utasították el, de minden technikai vívmányát is. Az Iszlám Állam viszont nem akar visszamenni a középkorba, legalábbis a közigazgatásban, az egészségügyben, az iskolaszervezésben, a technológiákban stb. Így aztán a másik két szervezettel szemben három helyen ér el elképesztő sikereket: a katonai toborzásban, a pénzgyűjtésben és a hittérítésben.
Nehéz tudomásul venni és megérteni, mi lehet egy lefejezésben vonzó, hiszen ez undorító és barbár. De a siíta-szunnita gyűlölködésben mindenki csak annyit tud, hogy ő mennyit szenvedett, és revánsra vár. Jobban megértjük ezt, ha az európai vallási küzdelmekre asszociálunk, ahol az eretnekeket megégették. Itt az eretnekeket lefejezik, és hogy ki a hitetlen, az épp úgy nem nemzetiségi kérdés, mint ahogy a középkorban sem az volt nálunk. A szunniták a hitetlenség vádjával (takfir) illetik a siítákat, és fordítva, s mindkettő a kereszténységet. Pontosabban e tekintetben sem olyan az Iszlám Állam, mint mondjuk a tálibok. A hitetlenek megtérhetnek, vagy ha nem kívánnak, akkor több helyen fizethetnek külön adót (dzsizja). Lefejezni akkor fogják őket, ha mindkettőt megtagadják.
Sem a dzsizja, sem a lefejezés nem tűnik túl liberálisnak a mi vallási semlegesség alapján álló nyugati civilizációs szemszögünkből, de egy szunnitát akár lelkesíthet is, s tán még a vesztes siíta arab is úgy érzi, ha tehetné hasonlót tenne ő is a másik féllel, csak hát nem neki jutott először eszébe a „végső megoldás”. Az Iszlám Állam gyilkolásig eljutó tán nem is vallási indíttatású, hanem területi, vagyoni és államszervezési filozófiája joggal emlékeztethet minket a náci népirtásra. Máris megérthetjük a menekültáradat másik hullámának az okát. Mert nem nehéz belátni, hogy ahol népirtás van, ott a vesztes fél jogosan menekül.
Van aztán rabszolga-kereskedelem és nemi erőszak is, házasságtörésért pedig halálbüntetés. Ám ennek is mind megvan a maga logikája. A nők megerőszakolásának lehet az ellenség megalázása is a funkciója, ez történt tudatosan a délszláv háborúban is, lehet aztán egy nőhiányos helyzetben hasonlatos a szabin nők elrablásához. A kényszerházasságok hosszabb távon megbékélést hozhatnak. A túszok eladása is racionális lépés, de hogy szabad-e fizetni a terrorista zsarolóknak vagy nem, ez mostanában sok vitát generál. (Ld. itt.)
Az Iszlám Állam mára nem külföldről finanszírozott. Állítólag roppant egyszerű ma bármilyen kis terrorista szervezetnek pénzt szerezni gazdag sejkektől, különböző arab államoktól, sőt néha még a Nyugattól is. De az Iszlám Állam ezen a fokon már túl van, ami azért is aggasztó, mert példaképpé válhat más terrorcsoport számára is. Az Iszlám Állam már saját gazdaságot visz, vallási homogenitásra törekszik, mely homogenitás aztán megkönnyíti az együttélést. Hisznek önmaguk újjászületésében is, az új vezető eljövetelében, amely immár meg is érkezett. Mohamed utódja, leszármazottja, a Kalifa, aki megteremti a kalifátust, ami nem más, mint sok muszlim vágyott álma. Az Iszlám Állam az új kalifátus. Az állam szolgáltat is, véd is, rendet is tart, s miközben a terroristák ezt mind nyújtani tudják, legitimálják is magukat a lakosság körében. Loretta Napoleoni a cionisták zsidó állam megteremtésének törekvéseihez hasonlítja.
Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Ha valaki az Iszlám Állam területén él, nem liberális értelmiségi, nem demokratikus elköteleződésű, nem nyugatias, és történetesen szunnita is – azaz a többség -, az hálás lehet mindazért, amit kap. Az emberek milliói békére és biztonságra vágynak, és az Iszlám Állam megadja nekik. Mások régi mítoszok megvalósulására vágynak, és az Iszlám Állam megadja nekik ezt is, sőt, az Iszlám Állam filozófiája olyan vonzó, hogy sok nyugaton élő muszlim megindul a terület irányába, ahogy a zsidók is megindultak Izraelbe.
A menekülthullámoknak néhány okát már említettük: van, aki nem tud a terrorista hatalommal szimpatizálni, és a kalifátust borzalmasnak tartja, van, aki nyugatosabb már, és nem ért egyet a nők újbóli elnyomásával és tömegek vannak, akik vallásukban üldözöttek, megerőszakolják őket vagy rabszolgaként kereskednek vele. Nem beszéltünk viszont a menekülthullám legegyszerűbb okáról, a politikai instabilitásról. Mert bármennyire is a rend megtestesítője és a vallásos remények beváltója az Iszlám Állam, a térség egésze politikailag mégis bizonytalan. Volt diktátorok legitimitása megszűnt, az Iszlám Állam sem rendelkezik legitimitással, nem egy elismert állam, se nemzetközileg, se a térségben. A siíták, vagy akár a meglévő nem vallási alapon szerveződő arab államok is a hódító veszélyforrást látják benne. E kiszámíthatatlan világ pedig bárkit menekülésre késztethet. Sokan tehát azért indulnak útnak, mert biztonságra vágynak. Sok népvándorlás kiváltó oka nem is a természet kiuzsorázása volt, hanem maga a politikai összeomlás. Akkor is mennek az emberek, ha már elég kevesen maradnak, hogy elegendő víz és élelmiszer legyen helyben, mennek, mert más is megy. Nagy birodalmak teljes elnéptelenedésének oka végül mindig politikai.
A „mennek, mert mások is mennek” szociálpszichológiai jelenségében ne tagadjuk, ott lehet a gazdasági boldoguláskeresés is. Ám ez megint egy a korábbiaktól független faktor. A mi világunkban szitokszóként alkalmazott bélyeg a „gazdasági menekült”, ám lássuk be, ez a mi primitivitásunkból fakad. Pont mi fogjuk számon kérni, hogy miért vágynak bizonyos emberek gazdaságilag jobb életfeltételekre, mikor mi gyarmatosítottuk, használtuk ki őket, s mi magunk is állandóan a gazdagabb élet megteremtése körül tevékenykedünk? A mi nyugati civilizációnk pénzimádóbb mindegyik más civilizációnál, s épp azért, mert szekularizáltabb, és mert fogyasztói. Az iszlám ideológiailag épp ezért ítéli el a Nyugatot, a mérsékeltebbje épp úgy, mint a szélsőségesebb. Az Iszlám Állam újítása épp abban van, hogy látszólag elítéli a Nyugatot, de valójában él az eszközeivel.
A migráció a jobb élet irányába tart, ez evidencia, s ezért aztán ha nem volna háború is számítani lehetne az új modern népvándorlásokra. A globalizált és mediatizált világ ugyanis rendelkezik a valódi különbségek megmutatásának képességével, a távolságok pedig a közlekedés miatt egyre kisebbek. Konkrétan csak annyi az újdonság, hogy mindenkinek módja van pontos ismereteket szerezni a világ egyenlőtlenségéről, és ez erősebb szívó hatást hoz létre, mint bármikor a korábbiakban a történelem során.
Egyszerre látja tehát az ember a globális világ népeinek keveredési mechanizmusait, amely csak akkor állna le, ha nem volnának nagy életszínvonalbeli különbségek, és egyszerre indulnak el olyan mechanizmusok, melyeket szintén nem igen látott még a történelem, nevezetesen a terrorizmusból kinövő államiságot. A kalifátus megalakítása sokakat elvándorlásra késztet, a legitimitás hiány és a politikailag bizonytalan állapotok szintén lökik a népességet, a gazdasági különbségek pedig szívó hatást fejtenek ki.
A Nyugat számára az Iszlám Állam nem azért veszélyes, mert menekültek áradatát zúdítja ránk, ennek inkább csak a vészcsengőnek kellene lennie, hanem mert egy nem demokratikus struktúra sikerét mutatja meg, amely terjeszkedni akar. Nem megoldás, hogy szétbombázzuk, és visszajuttatjuk a térséget az un. proxy háborúkba, melyből az Iszlám Állam épp kiemelte, de az sem, hogy csak nézzük, ahogy az iszlamista főnix szárnyra kap.
Zsolt Péter
Méltányosság Politikaelemző Központ
Kutatási igazgató
